versek

ELIZEUS ÉS A GYEREKEK  

 Ment Elizeus, ment fel a hegyre,

Pajkos gyerekhad csúfolni kezdte;

Bétheliek voltak, Akik gúnyolódtak A prófétán.                                             

 A szent öreg tűrt  és ballagott csak,

Intette szépen a csúfolókat,  De csak kiabáltak

Isten szolgájának  Az intésre.

  Zörren az erdő, és földühödve  Két medve ront rá a vakmerőkre.

- Tanuld meg hát ebből:  Bűnre büntetés jön,

Ne csúfolkodj!

HAZAFELÉ        

Alkonyodik... lassan, csendben Sötétedni kezd a táj,

A mezőről, domboldalról Hazafelé megy a nyáj.

Elől halad a jó pásztor, Utána megy a sereg, -

Kicsi bárány az ölében... Nézzétek csak, emberek!

Jó pásztorunk: az Úr Jézus, Aki szeret bennünket,

Zöld mezőre, kies helyre Terelgeti lelkünket.

Ő megy elől, mi utána, Ölbe vesz ha fáradunk,

Földi zajból nyugalomba: Hazafelé ballagunk...

Zsoltár gyermekhangra

Az Úristen őriz engem  mert az Ő zászlóját zengem.

Ő az Áldás, Ő a béke  nem a harcok istensége.

Ő nem az a vészes Isten:  az a véres Isten nincsen.

Kard ha csörren vér ha csobban,  csak az ember vétkes abban.

Az Úristen örök áldás,  csira, élet és virágzás.

Nagy, süket és szent nyugalma  háborúnkat meg se hallja.

Csöndes ő míg mi viharzunk  békéjét nem bántja harcunk:

Az Úristen őriz engem  mert az Ő országát zengem.

Az Ő országát, a Békét,  harcainkra süketségét.

Néha átokkal panaszlom  de Ő így szól: "Nem haragszom!"

Néha rángatom, cibálom: -  tudja, hogy csak őt kívánom.

Az is kedvesebb számára,  mint a közömbös imája.

Az Úristen őriz engem  mert az Ő zászlóját zengem.

Hogy daloljak más éneket,  mint amit Ő ajkamra tett?

Tőle, Hozzá minden átkom:  hang vagyok az Ő szájából.

Lázas hang talán magában:  kell a szent Harmóniában.

S kell, hogy az Úr áldja, védje  aki azt énekli: Béke. Bajor László