vrsek

Jobbágy István   A JÓ ÉS A GONOSZ SZOLGA    

Míg a jó szolgának telik esztendeje,

arra van csak gondja,  hogy a dolgát tegye.

 Bőven jutalmazza,  ha megjő a Gazda,

Hűségét dicsérve   többre is méltatja.

  „Késik az én Uram!’’  - Dőre szolga hiszi;

Dőzsöl, eszik, iszik,   a társait veri.

 Váratlan tér haza  távolból a Gazda,

Képmutatók szörnyű   sorsára juttatja.

 Jézus a mi gazdánk! - Tán éjfélkor zörget,

Második, harmadik  őrváltáskor jöhet.

 Boldog az a szolga, aki Urát várja,

És amikor megjő,  munkában találja.

A NAINI IFJÚ  

 A Naini ifjút  Halál elragadta,  Egyedül maradt már 

Özvegy édesanyja.  Siratja, siratja

Kicsi város népe,  Viszik és kísérik 

Temető kertjébe.  Az Úr Jézus éppen 

A várost eléri,  Az özvegyet szánja:

,,Ne sírj’’ - mondja néki.  A koporsót akkor

Megérinti karja,  És a fiú fölkél,

Szóra nyílik ajka.  Általveszi anyja,

S dicsőítik Istent,  Nain városában

Hogy ily csodát mívelt.  Hisszük, hogy halálunk

Annyi, mint egy álom,  Mert Jézus feltámaszt,

Úr ő a halálon!