HŰVÖS PATAK

Hűvös patak
Lágy szellő
Falevél
Tekergő

A hitem
Mint a fény
Földre jut
Árad szét

Szeretetem
Tovább adom
Áldásként
Visszakapom

A jóságom
Majd felemel
Te is erős
És jó leszel

A türelem
Csendre int
Várakozásod
Nyugalmat hint

Alázatod
Békét sugall
A csendben téged
Isten meghall

 IDEGENEK KÖZT

 Az emberek hozzád nem jutnak közel
Idegenek közt idegen leszel
Melletted vannak, melletted állnak
De körülötted üresség támad

Együtt alszotok el, de nem álmodtok együtt
A szívek dobogása csak ürességet üt
Egymás mellett éltek, de nem látjátok egymást
Olyan fal áll ott, amin nem láthattok át

Legyél te, kinek a szíve, szeretettel teljes
Akinél bárki barátot kereshet
Legyél, akinek a keze az Úr által szentelt
S kézfogásod által reményt teremthetsz

Mondd el, hogy az Úr ott áll köztetek
De nem távol tart, hanem összeköt titeket
Figyelő tekintete rátok is vetődik
Veletek elbotlókkal is ugyanúgy törődik

Mond el másoknak, hogy a magányt nem ismered
Bármi történik is, az Úr ott van veled
Szeretetével megtart és megölel
Erős hited által magasra emel

  ISTEN GYERMEKEI

 (Vannak akiknek nem nyílhatott ki teljesen az értelmük – róluk, értük szól ez a vers)

Bármikor szembekerülhetsz egy emberrel
Kinek a tekintete messzire tekint el
Talán valami mást sugall a két szeme
A mozdulatait talán nem a teljesség szülte

Lehet, hogy a mosolyuk gyermeteg
De az őszinteség rajta tisztán átmereng
Sokszor szinte nevetnénk szavaikon
Hisz furcsának tűnhet bennük a felnőtt hatalom

Útjuk nem egyenletes, léptük bizonytalan
De soha nem nő gaz lábnyomaikban
Akaratuk talán nem ismer mértéket
De rossz szándék biztosan nem vezérli őket

Lehet, hogy ők gyenge virágszálak
Erős szélben jobban meghajlanak
Törékeny szárukkal bizonytalan állnak
De ha melléjük lépsz, új erőre kapnak

Kezükbe nehéz súlyt, ha kérik sem adhatsz
Neked kell tudnod, hogy ők mennyit bírnak
Ha futni akarnak irányt kell mutatnod
Ha meg akarnak állni, el kell őket kapnod

De ha ők szaladnak hozzád kitárt karokkal
Ha nyújtják a kezüket a földre roskadtan
Az az ölelés lesz a legszebb szorítás
Az a segítség lesz, a legteljesebb áldás

Ha ők kérdeznek kifogyhatatlan
Türelmed legyen határtalan
S ha válaszodnak csak egy szikráját érti meg
Segíts neki, kis lángját hagy gyújtsa meg

Gúnyos nevetéssel soha ne bántsd meg
Értékeik felett soha ne ítélkezz
Az elfogadásban találd meg erényed
Szereteted ne ismerjen mértéket

Mert Ők kicsit mások, talán Istent sem érik fel
De a szívük tele van igaz szeretettel
Ők sem többek vagy kevesebbek nálunk
Az éj leple alatt közös az álmunk

ÁPRILIS 22.  Előkészített szerelem Énekek éneke 8 Salamon figyelmeztet bennünket, hogy a kényszerrel ébresztett szerelem nem ad megelégedést, abból csak keserűség származik. De amit Isten rendelt és készített számunkra a maga idején, abból jó és áldás származik. Isten el- küldte Fiát, Jézus Krisztust, hogy ő legyen vőlegénye a gyülekezetnek. Ha őt keressük, abból áldás származik, ha viszont egyébbel próbáljuk helyettesíteni őt, amit nem az Atya, hanem a világ kínál, abból nem áldás, hanem csak keserűség és bánat. Ezen a mai napon is Jézust keressük!             A szerelem hatalmas erejét mutatja nekünk az ige azáltal is, hogy azt emésztő tűznek nevezi, amelyet sok víz sem tud eloltani vagy elsodorni. Jé- zus szeretetéről, annak hatalmáról tesz bizonyságot Pál apostol is: „és így megismerjétek Krisztusnak minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy teljességre jussatok, az Isten mindent átfogó teljességéig.” (Ef 3,19) Krisztus szeretete olyan nagy volt irántunk, hogy kész volt a keresztet is vállalni értünk. Őt az Atya rendelte számunkra, legyünk érte hálásak ma is!  Engedelmeskedjünk az Isten Fiának! Zsoltárok 2 Isten azzal a céllal küldte Fiát a világba, hogy helyreállítsa a kapcsolatot Isten és ember között, ami a sátán beavatkozása és az ember engedetlensége miatt az édenkertben elromlott. Ez még nem jelenti azt, hogy Jézus földre jövetele által minden helyreállt a Teremtő és az ember között. Nekünk személyesen kell dönteni, hogy Istennel vagy nélküle akarjuk élni életünket, ami az örökkévalóságunkat fogja befolyásolni. Igénkben az emberiség engedetlensége, Isten elleni lázadása szólal meg. A világ hangja ez, mert tudjuk, ki uralkodik abban. Az Úr gyermekei számá- ra azonban ez csak múlt idő lehet, ahogy Pál apostol írja: „amelyekben egykor éltetek e világ életmódja szerint; igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez, ahhoz a lélekhez, amely most az engedetlenség fiaiban működik.” (Ef 2,2) A jelenben pedig Jakab apostol így kér bennünket: „engedelmeskedjetek azért az Istennek” (Jak 4,7). Az ilyenekről azt mondja mai igénk: „mind boldog, aki hozzá menekül!” (12. v.) Ez a boldogság töltse be a te szívedet is ma! /