ÁPRILIS 25. A vétektől megtisztító Úr Ézsaiás 1,18–31 Ézsaiás által az Úr három fontos dolgot közöl a néppel ebben az első rész- ben. Először rámutat a nép helyzetére, amelyben nem lát semmi jót: bűnben élnek; majd feltárja, mi a megoldás: a megtérés. Mai igénkben pedig bemutatja a megoldás forrását, helyét, ami nem máshol, mint magánál Istennél van. Az Úr nemcsak azért közli a néppel helyzetét, hogy rámutasson állapotára, hanem azért is, mert változtatni kíván azon. Nem annak örül az Úr, ha szenved az ember a bűne miatt, még ha meg is érdemli azt, hanem ha állapotát fölismerve Istenhez fordul, és nála menekvésre talál, tisztulást nyer. Így hívta az Úr Jónás idejében a bűnös niniveieket is, és nem vonta meg tőlük a lehetőséget, hogy megmeneküljenek az ítélet elől. Istenünk fölkínálja a lehetőséget a választásra, kétszer is megemlítve: élet, vagy pusztulás (19–20. v.); megváltás, vagy megsemmisülés (27–28. v.). „Tanúul hívom ma ellenetek az eget és a földet, hogy ellőtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is!” (5Móz 30,19) Úgy jön el, ahogyan felment Apostolok cselekedetei 1,6–11 A tanítványokat meglepetés érte, amikor kezdték felfogni, hogy nem értek mindennek a végére azzal, hogy Jézus Krisztus feltámadt a halálból. „Uram, nem ebben az időben állítod fel újra a királyságot Izraelnek?” (6. v.) Kérdés volt számukra, minek kellene még ezután következnie. Az Úr felvilágosítja őket: nem az a tanítványok dolga, hogy a jövőt találgassák, hanem hogy tanúi legyenek. Ez az, amit az Úr ma is elvár tőlünk. Először otthon, „Jeruzsálemben”. Az Úr megbocsátotta bűneinket, elküldte Szentlelkét, és azt is ígér- te, hogy eljön értünk. „És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is.” (Jn 14,3) Angyaloktól megszólítva a tanítványok hozzáfogtak a feladat teljesítésé- hez, de reménységgel a szívükben várták Jézus visszajövetelét. Dicsőségben távozott, nagyobb dicsőségben fog visszajönni. Feladatát teljesítette a földön, a menyben is teljesíteni fogja: elkészíti a helyet számunkra. Amint látták fel- menni, látni fogjuk őt visszajönni is, ezért légy készen a fogadására!  

Bölcsek 2, 1a 1/a -22; Jn 7,1-2. 10,25-30
Aki Istenre hagyatkozik és érte él, azt Isten nem hagyja magára. Munkán­kat a Szent Lélek vezeti, ha kikérjük a véleményét. Így bölcsen cselek­szünk.
Jézus nem a magáéból merít, hanem az Atyjára hallgat. Nem a magunk akaratát cselekedjük, hanem azét, akire hallgatunk.
Jézus elkerülte Júdeát, ahol az életére törtek. Tette ezt bölcsen. Bölcsen kell cselekednünk, az örömhírt oda kell vinni, ahol azt befogadják.
A korabeli zsidóság félre ismerte a Messiás szerepkörét. Nem jól értel­mezték a próféták szavait. Így csodavárásban voltak. Azt gondolták: a Messiás helyre állítja a zsidók uralmát.
Jézus csodatetteit látván méltán hihették, hogy Ő a Messiás.
Ezért faggatták. Jézus a tetteire hivatkozik, amit Atyja nevében tesz. Atyjának nevezi az Istent. Mi is elmondhatjuk, hogy az Ő gyermekei, fiai és lányai vagyunk. Jézust ezért üldözték.
Aki szereti Jézust - és Atyját -, hallgat az Ő szavára.
Jézus ismeri az övéit, tudja, ki cselekszi meg az Igét. Cselekedeteink beszélnek rólunk.
Örök életet kapunk Tőle, már itt a földön. Aki odaadta magát az Istennek, azt senki sem ragadhatja el Tőle. Milyen kár, hogy ezt olykor elfelejtjük! Akiben az Isten él, már itt a földön mennyországot hordoz a lelkében. (Jn.14,23) Ha Jézus jegyesei leszünk, bekerülhetünk a Szent Három­ságba. A mennyek országában csak Isten van. Ha a kettő eggyé lesz, csak egy lesz. Ámen.

[Kundra István, Budapest]

 A mennyei Ember

 „Ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban" (Gal 3,26).
Életünknek Krisztus keresztje a középpontja, központja időknek, középpontja Isten minden munkájának. Dicsőítsük Őt azért, hogy számunkra ezt a tényt világossá tette, amely egyúttal életünk alapja. Gondoljunk azonban arra, hogy amit az egyén lelkében elvégez a kereszt, az még csak eszköz a cél érdekében, de nem maga a cél. Az isteni cél az új ember Krisztusban.

Üdvösség, megszentelődés, győzelmes élet, Szellem szerint való járás - mindezek örömünkre adatnak, és igen becses gyümölcsei a megváltásnak. Ám Isten szándéka nem az, hogy elkülönítetten, sok ezer külön egyedként legyünk szétszórva a világon. A fenti értékek többre hivatottak, mégpedig hogy Krisztus Testével hozzanak kapcsolatba bennünket. Igaz lehet, hogy Ábrahám gyermekei oly sokan vannak, mint az ég csillagai, Isten mégsem úgy akar látni minket mint sok embert, hanem mint egy Embert. Az isteni gondolat szerint a cél nem kicsiny emberek serege, hanem a mennyei Ember