ígei bozonyság

ÁPRILIS 11  A szenvedő Messiás kihallgatása János 18,12–27 Jézus jogtalan perének, elítélésének két fő pillére volt. Az egyik csütörtök éj- szaka, a zsidó vallási vezetők (Annás és Kajafás főpap) előtt zajlott, míg a másik pénteken reggeltől kezdve egészen a kereszthordozásig, politikai tisztségviselők (Pilátus és Heródes Antipás római helytartó) vezetésével történt. Ezek sorrendje már önmagában árulkodó. A legfőbb ellenszenv Jézus iránt vallási félreértés és összeférhetetlenség miatt alakult ki, úgyannyira, hogy ebből fakadt kivégzésének szándéka. Ennek kivitelezését jogilag azonban csak a világi kormányzat hajthatta végre. A kezdeményezés a zsidóké, de az utolsó szó élet-halál kérdésében a rómaiaké volt. Ebből is láthatjuk, hogy a gonosz szándék megtalálja a maga gonosz eszközét, viszont egyik sem szabadítja föl a másikat a felelősség alól. Kitűnik az ex főpap faggatózásából, hogy leginkább Jézusnak az emberekre és a gondolkodásmódra, életvitelre gyakorolt hatásától tartott (19. v.). Alapjában véve ez elismerésnek is tekinthető, hiszen így kinyilvánítja meggyőződését, mi- szerint a Názáreti munkássága maradandó, és túlmutat földi életén. Az istenit eltiporni akaró sátáni erő éppen az ilyen próbálkozásaival tanúskodik Urunk áldásos volta mellett, és esetleges sikere is csak ideig-óráig való. Ez a nagypénteki kilátástalan sötétség reménysugara – a mi vigaszunk.  Kínos kereszthalála Lukács 23,32–49 Nagypénteken vált valóra Jézus próféciája: „be kell teljesednie rajtam annak, ami meg van írva: És a bűnösök közé sorolták” (22,37). Urunk egyáltalán nem kapott méltányos bánásmódot, ellenkezőleg, köztörvényes bűnözőknek járó kegyetlen, kínzó kivégzési móddal bántak el vele: keresztre feszítették a Római Birodalom brutális szokása szerint. Ma, amikor még a méltán halálra ítélteken is – tiszteletben tartva emberi jogaikat – a lehető legkevesebb szenvedést okozva szabad csak végrehajtani a kivégzést, jobban érzékeljük a kontrasztot, mint valaha, ami Krisztus szent, isteni lénye és méltánytalan halála között feszül. E speciális gyilkolási mód okozta fizikai fájdalom szenvedéseinek csak töredékét tette ki. Sokkal nagyobb volt kereszthalálának lelki kínja, amiből az emberek talán csak a háromórányi sö- tétséget érzékelték (44. v.). Mire Megváltónk letette lelkét az Atya kezébe, addig emberileg felfoghatatlan és kimondhatatlan gyötrelmeken ment át. Az egész emberiség minden bűnterhét magára vállalta annak az Isten szentségétől eltaszító átkával együtt (lásd Gal 3,13; Mt 27,46). Mindennek tetejébe lelki teher volt az emberek gúnyos, provokáló megjegyzéseinek sora is (35–37. és 39. v.). Halmozott és hatványozott szenvedés minden méltányosság nélkül. Ezt vállalta Megváltónk értünk és helyettünk! Induljunk hát hálára és alázatra!