bizonyság--gondolatok

Ízleld meg!

 „Akik...megízlelték az Istennek jó beszédét és a jövendő világnak erőit..." (Zsid 6,5).

Isten királyi uralma egyszerre jelenvaló és eljövendő (Mt 6,10; 12,28). Noha időben még előtte állunk, erőinek előízét már itt és most élvezhetjük. Mindazt, ami egyszer egyetemesen igaz lesz, a Gyülekezetnek már most tapasztalnia kellene, hiszen minden az övé. Semmit nem ér, ha csak elméleti tudásunk van uralmának viszonyairól: a nyugalomról, az örök életről, az örökké tartó szövetségről, a Sátán bukásáról, Isten és az Ő Krisztusának hatalmáról! Mindez már megízlelhető valóság számunkra itt és most, ezek nem csupán jövőnk kilátásai. Megízlelni annyit jelent, mint enni egy keveset. Ez a lakoma bevezetése. Most még nem élvezhetjük Isten királyságának összes javát, de belekóstolhatunk azokba. Ahol szellemi források állnak rendelkezésünkre, ott ne éljünk csupán a jelenből! Az eljövendő korszak erői is a mieink lehetnek.

Az igazság ára

 „Szerezz igazságot és el ne adj; bölcsességet és erkölcsöt és eszességet" (Péld 23,23).

A hazugságnak nincs ára. Olcsó és bőségesen kapható mindenfelé. Az igazságért viszont mindig nagy árat kell fizetni. Ilyen ár az alázat, mert Isten a szelídeknek és alázatosoknak ad világosságot. Ha nem vagyunk készek saját magunk megalázása árán megvásárolni az igazságot, akkor nem jutunk hozzá. A másik ár a türelem. A gyors döntéseknek és a türelmetlen elhatározásoknak nem sok közük van az isteni világossághoz. Ez azoknak adatik, akik neki szolgálnak és közben várják Őt. Végül még itt van az engedelmesség is, mint az igazság ára. „Ha valaki cselekedni akarja az Ő akaratát, megismerheti." Lényeges feltétlen engedelmességben járnunk, ha Isten akaratát és útjait meg akarjuk ismerni. Vajon olyan hitünk van csak, amely olcsó, könnyű és semmiféle ár megfizetésére nem hajlandó? Vagy készek vagyunk Isten igazságára alapozni, még ha sokba is kerül ez nekünk?

SZÓLÁSOK ÉS KÖZMONDÁSOK  BIBLIAI IGÉKKEL

1 Móz. 12,16
És jól tőn érette Ábrámmal, és valának juhai, ökrei, szamarai, szolgái, szolgálói, nőstény szamarai és tevéi. 

1 Móz. 12,17
De meg veré az Úr a Fáraót és az ő házát nagy csapásokkal, Száraiért, Ábrám feleségéért. 

1 Móz. 12,18
Hívatá azért a Fáraó Ábrámot és monda: Miért művelted ezt velem? Miért nem mondottad meg énnékem, hogy ez néked feleséged? 

1 Móz. 12,19
Miért mondottad: Húgom ő; azért vevém magamnak feleségül. Most már ímhol a te feleséged, vedd magadhoz és menj el. 

1 Móz. 12,20
És parancsolja felőle a Fáraó némely embereknek, a kik elbocsátják őtet és az ő feleségét, és mindenét a mije vala. 

Gyermekkoromban tanító és író akartam lenni. Késõbb komolyan gondolkoztam a mérnöki munka és a mûvészet felõl, de lelkész lettem. A lehetõségeim mind jók voltak, és nekem a jó és jobb között kellett választani.
Vannak, akik a rossz és a rosszabb között választanak, ki mindnyájan ki vagyunk téve annak, hogy ki kell szûrnünk az életnek kevéssé fontos dolgait. Nem tarthatunk meg mindent. A fiatal egyén, például, nem udvarolhat a lány internátus minden lakójának, és nem léphet házasságra egy egész osztállyal. Vannak dolgok, amiket a háttérbe kell szorítanunk, amíg reális célokért dolgozunk.
Az életünk fontos céljai közé tartozik az önmagunk helyes szeretetének gyakorlása és megjavítása. Hinni kell önmagunkban, és meg kell találni a megfelelõ szellemi beállítottságot önmagunkkal kapcsolatban. Ha nem hiszünk és nem bízunk önmagunkban, akkor nem fogunk hinni és bízni másokban sem. Ha nem jól viszonylunk önmagunkhoz, akkor mások felé is rossz a viszonyunk.
Mindig találunk olyanokat, akik tehetségesebbek, mint mi vagyunk. Lehet az a családunk tagja, valamelyik szomszéd, vagy ismerõs. Nem szabad elkeseredni, ha valaki túlszárnyal bennünket. Hinni kell önmagunkban. Hinni kell abban, hogy másoknak a segítségére lehetünk. Hinni kell abban, hogy Istent és embertársainkat szeretni tudjuk. Hinni kell abban, hogy az önmagunk szeretetét másokkal is meg tudjuk osztani. De különösképpen hinnünk kell, hogy ez az élet Istennek egy olyan ajándéka, ami felett nem csak lehet, de uralkodni kell.

Egy szolgálati helyemen a gyülekezet mindig azt hallotta, hogy haldoklik. Amikor odaértem már bevésõdött a tudatukba. Elhitték. Évek kellettek hozzá, amíg ráébredtek a növekvés lehetõségeire, és arra hogy hinni kell önmagukban