verses bizonyság

Uram, ítélj meg! Horváth Magdi  (Dal)

Uram, tekints le rám és ítélj
Egy szót, egy jelt adj és megértem én
Uram, ma köd borítja elmém
Uram, ha úgy ítélsz meg engemet
Hogy én ma tévedésben szenvedek
Csak jőjj és tűzbe dobd az elvemet
Uram, ha végül mégsem tévedek
Ne küld utamba ellenségeket
Ne küldj
Ne ellenségeket!

Kiss Benedek Kérés Istenhez
Akasztón születtem - vajon hol végzem?
Kárpitozott, szép, zöld karosszékben
csücsülök, s konokul egyre azt kérem
Istentől: jelenjen meg láng-fehérben,
füst-szakállas arcát szemmel hadd érjem,
hadd kérdjem sorsomat: hogyan is végzem?
Akasztón születtem - nomen est ómen?
Rázd fejed, Istenem: ó, nem, nem, ó nem!
Háború volt éppen - háború viszen el?
Rázd fejed: nem úgy lesz! - s megnyugszom, Istenem.
Nyaggatott szegénység - szegényház várna rám?
Vagy girhes ebként egy kaptató oldalán
dőlök el remegő lábszárral, térddel?
Rázd fejed, Istenem: ó, nem, nem, ó nem!
Bűnös vagyok, Uram, mégis azt kérem:
ágyban... és párnák közt... s ha lehet: még nem...
Gyarló vagyok, Uram - ezt add megérnem!

Nagy L. Éva Exitus

Mikor meztelenre vetkőzik a lélek.
Mikor könyörögsz: Istenem még hadd éljek!
Mikor a megbocsátás oltárára térdelsz.
Mikor a bűn-bora Isten vérévé lesz.
Akkor a fegyverhang harangszóvá válik.
Akkor vezeklés-folyamba merülsz állig.
Akkor ordítod majd hangtalanul: végem,
Istenem bocsásd meg, mind az összes
vétkem!

Katona Brigitta Mert hiszek
Böjti szelek fújnak.
Arcom friss vízzel mosom.
Édes várakozással lelkemet
szállni engedem a szélbe:
mert hiszek az újjászületésben.
Álmomban virágot bont
a keresztfa korhadt törzse,
és körülötte minden ág: érzem,
Jézus mosolyog rám.

Székely Magda Hályog
Ha hályog nőtt a szememen
hasítsd le róla Istenem
hadd lássam újra, aki voltál
hol a fényesség hol az oltár

K. Tóth Lenke:Térdre borulva,
Óh hányszor voltam térdre hullva Oltárod előtt, Istenem!
és felsoroltam, mit szeretnék, és mennyi mindent adj nekem!
Kértem szerencsét, boldogságot, Meleg otthont és hű szívet,
Kihez munkámból hazatérjek,És aki énhozzám siet.
Két dolgos kart, mely értem fárad, S minden baj ellen átölel,
Előre visz simább utakra,  Segít a tiszta csúcsra fel!
Két kezet, melybe forrón, lágyan Belefúrjam a tenyerem
S egy ajkat, kivel megfelezzem A csókom és a kenyerem.
Te mind megadtad, amit kértem, Bár nem volt rája égi érdem;
De a szívem azt sohse kérdte, Hogy: én Neked mit adjak érte?!

Loyolai Szt. Ignác: ÖNFELAJÁNLÁS
Fogadd el, Uram, szabadságomat, fogadd egészen,
vedd értelmemet, akaratomat s emlékezésem.
Mindazt amim van, és ami vagyok, Te adtad ingyen:
visszaadok, Uram, visszaadok egyszerre mindent.
Legyen fölöttünk korlátlanul rendelkezésed; csak egyet hagyj meg ajándékodul: szeretnem téged.
Csak a szeretet maradjon enyém a kegyelemmel,
s minden, de minden
gazdagság enyém,

Assisi Szent Ferenc: TÉGY ENGEM BÉKÉD ESZKÖZÉVÉ

Uram, tégy a béke eszközévé.
hogy szeretetet vigyek oda, ahol gyûlölet van,
hogy megbocsássak,  ahol bûn van,
hogy egyesítsek, ahol széthúzás van
hogy igazságot hozzak, ahol tévedés van,
hogy hitet vigyek, ahol sötétség van,
hogy örömet vigyek oda, ahol szenvedés van

Nem azért, hogy vigasztalódjam, hanem, hogy vigasztaljak;
nem azért, hogy megértsenek, hanem, hogy megértsek
nem azért, hogy szeressenek, hanem, hogy szeressek;

csak ez a fontos, mert amikor adunk - kapunk,
amikor megbocsátunk - bocsánatot nyerünk,
amikor meghalunk - új életre kelünk.