verses bizonyság

Rabindranath Tagore: Tűrd, Uram...

Tűrd, Uram, hogy melléd települjek,
S arcod láttán kissé felüdüljek.
Ami munka itt van a kezemben,
Legyen szabad később befejeznem.

Szívem nem tud megnyugodni távol
Arcod boldogító látásától;
S mi a munkám? Hálószövés régen
Hálók partnélküli tengerében.

Ma a nyár jött lopva ablakunkhoz,
Ezer sóhajt és sejtelmes dalt hoz;
Kis erdőcske virágtengerében
Méhe dongás zsong szerte a légben.

Itt a perc, hogy nyugodtan leüljek,
Arcod láttán viduljak, örüljek,
S a virágos, illatozó csendben
Zsolozsmás imámat énekeljem.

Puszta Sándor KI HEGYRE MEGY,

Ki hegyre megy, annak Kardok közt kell járni
S odafent a csúcson Keresztnek kell állni.

Az jut csak oda fel, Kit Isten keresztel.
De nem babérággal, Tövissel, kereszttel.

Százezer kard éle Fog szívébe vágni.
Mégse engedj, Uram Félúton megállni!

Kuporgok a barlangnál ahová temettek Uram,
várom érkezésed,

Felém nyújtod az égi boldogságot amit ígértél,
figyelek...

Csönd van, sehol egy lélek, földi nyugalom,
csak egy szárnysuhanást hallok, s tudom eljöttek
Értem az angyalok

Wass Albert :  Én és az Isten
 Nagy-nagy rémek űztek, már mindent bejártam:
végső menedéknek Istennél megálltam.
 S lám az Isten nékem sziklaszilárd vért lett,
gond meg nem találhat, baj hozzám nem érhet,
 mert az Isten nékem, míg másnak csak támasz,
nekem menedékem, végső menedékem!
 Míg örömben jártam, nem leltem meg Istent.
Rá csak most találtam, hogy elveszték mindent.
 Ilyenek vagyunk mi, gyarló földi férgek,
úgy térünk csak Hozzád, bánatok ha érnek,
szertekuszált álmok, széttépett remények.
 Rátaláltam én is szörnyű-szörnyű búban,
Atyai szavára most, hogy rászorultam,
nagyon rászorultam.

József Attila Imádság megfáradtaknak

Alkotni vagyunk, nem dicsérni.
Gyerekeink sem azért vannak,
Hogy tiszteljenek bennünket
S mi, Atyánk, a te gyerekeid vagyunk.
Hiszünk az erő jó szándékában.
Tudjuk, hogy kedveltek vagyunk előtted,
Akár az égben laksz, akár a tejben,
A nevetésben, sóban, vagy mibennünk.
Te is tudod, hogyha mi sírunk,
Ha arcunk fényét pár könnycsepp kócolja,
Akkor szívünkben zuhatagok vannak,
De erősebbek vagyunk gyönge életünknél,
Mert a fűszálak sose csorbulnak ki,
Csak a kardok, tornyok és ölő igék,
Most mégis, megfáradván
Dicséreteddel keresünk új erőt
S enmagunk előtt is térdet hajtunk, mondván:
Szabadíts meg a gonosztól.
Akarom.

Lesznai Anna Imádság
 Istenem, nem hallod jól az imádságom!
Vágyódás, óhajtás elhervadjon bennem
Mi szívemben duzzad, lohadjon le lágyan,
Lelkem hadd pihenjen, testem hadd pihenjen.
 Kértelek, hogy puhán hullass az ölembe
Apró örömöket s ízes boldogságot,
Melyet feloszthatnék, jusson is, maradjon,
Mint karácsony esti bőséges kalácsot.
 Annyi vágyat kértem, teljék csókra, dalra.
Könnyű szárnyú szívem kóborlásra termett,
És te küldtél nékem nagy, nehéz csudákat,
Sziklakőbe vágott oszthatlan szerelmet.
 Olyan kényességgel verted meg a szívem,
Fáj, ha messzi kertben új tavaszok érnek,
Piros vérem serked, mikor kelyhe pattan
A rózsaszín ajkú zsenge gesztenyének.
 Perzselnek az esték, hajszolnak a percek,
Szörnyű ajándékod alig-alig tartom...
Meggörnyed a vállam, félek, hogy elégek,
...Tévedtem Istenem, játszani akartam.