verses bizonyság

ELIZEUS ÉS A GYEREKEK 
 Ment Elizeus, ment fel a hegyre,  Pajkos gyerekhad csúfolni kezdte;
Bétheliek voltak,  Akik gúnyolódtak
A prófétán.  A szent öreg tűrt  és ballagott csak,
Intette szépen a csúfolókat,  De csak kiabáltak
Isten szolgájának  Az intésre.
  Zörren az erdő, és földühödve  Két medve ront rá a vakmerőkre.
- Tanuld meg hát ebből:  Bűnre büntetés jön,
Ne csúfolkodj!



HISZÜNK EGY ÖRÖK ISTENBEN     
Németből ford. Jobbágy István
 Hiszünk egy örök Istenben,  Ki trónol fönt a mennyekben.
Ki mindenható, jó Atya, A menny, föld teremtő Ura.
 Hiszünk a Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában,
Kit vallunk mi egy Urunknak, És ismerünk Megváltónknak,
 Kit Szentlélektől foganva,Szült minékünk Szűz Mária,
Majd Pilátusnak idején,  Szenvedett, megfeszíttetvén.
 Meghalt és sírba tétetett, A poklok mélyét járta meg,
Majd holtak honát elhagyta, És harmadnap feltámada.
 Most minden egeken felül  Az Atya Isten jobbján ül,
És onnan jő el egykoron Ítélni élők  s holtakon.
 Hiszünk Szentlélek Istenben, Ki minket vezet idelenn,
És hisszük Krisztus egyházát, A szentek egységes nyáját.
 Hisszük, hogy minden bűneink, Megbocsáttatnak vétkeink;
S hogy feltámadunk új testben  Az örök életre. Ámen.
         Németből ford. Jobbágy István