verses bizonyság

Zöldi Józsefné Az édesanyáknak

Higgyétek el, ti édesanyák,
Sokat tehettek gyermekeitekért!
Kicsi kezét korán kulcsoljátok imára!
Amikor értelme nyílni kezd,
Jönnek a versikék, már tudja:
Jézus szeret!

Ha nagyobbacska lesz:
Az álom olyan messzi még…
Esténként rád nyitja kerek szemét:
- Édesanyám, mesélj valamit!

Olyankor ülj mellé,
Ne sajnáld a múló perceket!
Mert mit ilyenkor Istenről beszélsz,
Elkíséri egész életét!
Tanítsd a gyermeked!

Pécs, 1993. 04. 10.


Túrmezei Erzsébet 2009.04.20 ---
 A LEGNEHEZEBB KÉRÉS
 „Legyen meg a Te akaratod!“
Ha elkerülnek gondok, bánatok,
Könnyű kimondani. De ha nehéz
órák  jönnek, s az öröm ködbe vész?
Ha a szív vérzik, a lélek zokog,
ha éjszakának tűnnek nappalok,
eltördelni mégis a mondatot,
hogy „legyen meg a te akaratod!“?

Inkább sikoltanék: „Atyám, ne, ne!
Miért kell ennek így történnie? !“
Szívem keserű lázadásba jut,
ha érthetetlen előtte az út.
Sírva tesz fel kínzó kérdéseket:
„Én Istenem, hát ez a szeretet? !“

Aztán elcsitul: „Bocsáss meg, Atyám!
Te szeretsz engem híven, igazán.
Kínban vergődő szívvel is tudom:
Te vezetsz engem a legjobb úton.
Ellenemre is véghezviheted,
de szívem attól nem lesz csendesebb.
Taníts meg hát szívből kiáltani
ne csak szájjal, de szívvel mondani:
„Ahogy te akarod, ne ahogy én!”
A békesség csak így lesz az enyém.

Lehet az út tövises, meredek,
amerre vezetsz, bátran mehetek.
S mindennapi kérésem az marad:
„Add, hogy csupán Téged kívánjalak!”

„Legyen akaratod”, ha nap nevet.
„Legyen akaratod”, ha éj temet.
Legyen most és mindörökké! Igen!
Fogd meg a kezem, fogadd el a szívem!
Ha utam célját el is takarod:
Hiszek! Legyen ahogy Te akarod!