verses bizonyság

Jerikói kürtök

Hét napig szóltak a kos-szarv kürtök
Jerikó város falai alatt,
És Izráelnek dicső Uráé
Volt a hét napon minden pillanat.
Hét napig kérték a segítséget
Józsué, népe, s szentelt papjai:
És hetednapon, ím leomlottak
A bezárkózott város falai…

Ó, mennyi ember zárja el lelkét,
Hogy be ne jusson oda semmi jó!
Sok-sok embernek lelke még ma is
Egy-egy zárt város, egy-egy Jerikó.
Bezárják gyorsan lelkük kapuját,
Ha közeledik Isten Igéje,
Hogy be ne jusson oda – bűn helyett –
Isteni áldás, Isteni béke.

Figyelje minden Krisztus-követő
Lelkében azt az égi, szép zenét,
Mely elzárkózott, zord szívek előtt
Megmutathatja régi erejét.
„Legyen az Úrnak szentelt a város!”
- Kérje ezt buzgón, hő imáival.
Kiáltsa is! – és fegyverek nélkül
Leomlik mind a jerikói fal!

 Saul – Pál

Zsinagógákban bátran prédikál,
Hitvallomást tesz a Krisztus mellett,
A népek közé téríteni jár,
És vigasztalja a szegényeket…
Hirdeti fennen a szent tanokat,
Tömlöcöt, botot szenved az Úrért,
De tűrve, sírva, vitázva sokat,
Meghalni is kész Jézus Krisztusért!

Jár-kel Saul, a választott edény,
Barnabással, majd Silással megyen.
Csodákat művel, - gazdag és szegény
Epedve várja messzi földeken…

Országokat jár, majd tengerre száll,
Tanít, hisz, remél, - nem csügged soha!
A vad Saulból így lesz szelíd Pál,
A keresztyének nagy apostola!









Adrian Plass  Krédó

Szavakkal krédóm el nem mondhatom.
Hogyan írhatnám le félelmeim,
örömem,bánatom,
ámulatom,haragom,bizonyosságom
és hitetlenségem?
Hogy sűrítsem mondatokba
álmatlan éjszakáim?
Ki legyen az alany,
és ki a tárgy?
Ha távol marad egy Barát,
majd ismét felbukkan váratlanul
-megkésett pirkadat,
felhők közül vakító napsugár?
Miért talállak ott a titkos,néma helyeken,
hová örök szavad elől rejtőzöm?
Gyűlöllek,imádlak,akarlak és várlak,
s néha azt kívánom,
bárcsak elhagynál!
Mégis,tudom,réges-régen
tündérmesét fűztél nekem egy napról,
mikor éles kardod előhúzod,
s leszabdalod a rám forrt vastag páncélt.
Életet csókolsz belém,akár a mesebeli herceg,
és egy csipkerózsika életre kel.
Amikor megébredek,
szívembe nézve mindent megértek,
ott megszűnik némaságom és
krédóm végre szavakkal is elmondhatom.






Ady Endre Az Isten-kereső lárma
Neved sem értem, Istenem,
De van két árva, nagy szemem
S annyi bolondot látok,
Hogy e sok bolondságból
Nagy ijedelmemben,
Uram, hozzád kiáltok.

Próbáltam sokféle mesét,
De, hajh, egyik se volt elég:
Szívemben, idegimben
Kiabáló, nagy lárma
Téged keres, Fölség,
Isten, a tied minden.

Az Úr érkezése
Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.

Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborús éjjel.

És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.