verses bizonyság

Ami megmarad... 
És elmúlik minden, mit önző szíveddel
itt lenn megszerettél és megcsodáltál:
régi életed zilált kerete, tüskés bozótja,
csalfa reménye, fájó szerelme, ábrándos álma,
s a féktelen, ifjú tombolások...
tavaszok, nyarak, bánatos őszök;
mind, mind elmúlnak. Sárguló lombok
zizegve hullanak lábaid elé,
megadva maguk...

Elhagy a barát és ellenség is elhagy...
az élet minden édes melege megfagy,
elszáll a nap, röppenek az évek,
elnémul ajkadon az örömének,
virágillattal együtt száll el
a gyermekcipős, gondtalan élet...
Ifjú álmok mézédes nedűje
s a férfikor dele, fénye, ereje,
temérdek terve, - elmúlik mind.
Ruhád kopik, az arcod ráncos lesz,
sima homlokod gondok, félelmek, könnyek,
fájdalmak ekéje szántja...
görnyed a hátad és vézna lesz a tested...
nehézzé válik durva, nagy kereszted,
s ha leroskadtál kereszted alatt,
mentő kezek éretted nem nyúlnak...
S mikor mindezek végképp elmúlnak,
közeleg a leszámolás napja.
Akkor majd úgy látod, semmid sincs:
Mit viszel magaddal?
Ha minden elmúlik, mi marad neked?

Megmarad könnyed, mit másokért sírtál.
Sóhajod, mit zogogva égbe bocsátottál
betegek, bénák kórházágya mellől.
Megmaradnak az égő, hő imák,
simogató, könnytörlő kezed
elfelejtett jótéteményei...
megmaradnak vigaszszavaid, lelkedben
a lángoló, szent hit,
sebkötözésed, önfeláldozásod,
alamizsnát nyújtó forró szívjóságod. -
És lelkedben az igaz szeretet!
AZ MARAD MEG, AMIVÉ KRISZTUSBAN LETTÉL.
AZ MARAD MEG, AMIT KRISZTUSÉRT TETTÉL!


AZ ÉN KÖNYVEM           

Van nekem egy drága, kedves könyvem,
Melyből minden napon olvasok,
Szavai úgy felüdítik szívem,
A jó tanács benne olyan sok!
Ha erőm és bátorságom elvész,
Ez bátorít s erőm fokozza.
Minden könyvnél a legértékesebb -
És ez a könyv a szent Biblia.

Áhítattal olvasom e könyvet
Amelyet megvetnek oly sokan
Hogyha csábit ez a csalfa világ
Nála biztos menedékem van.
Gazdag e könyv, telve lelki jókkal,
Mennyből származik, Isten szava,
Szerezzen más akármilyen könyvet-
Az én könyvem  a szent Biblia!

Sok veszéllyel van az utam tele,
Háborgat e világ untalan,
Szívem baját nem érti meg senki
Sorsomat nincs kinek elmondjam.
De bármilyen nagy legyen a nyomor
És halásos a szívem baja,
Megvigasztal s életet önt belém,
Az én könyvem: a szent Biblia.

Ha olvasom e drága szent könyvet,
Lelkem szárnyal a magasba fel,
Megutálom e bűnös világot,
S szívemet szent érzés tölti el.
Isten beszél e könyvben énhozzám,
Mint a legirgalmasabb Atya;
Azért mondom oly nagy örömmel:
Az én könyvem a szent Biblia!

Bár mindenki szeretné e könyvet,
És olvasná híven, örömmel,
Hogy változna meg e romlott világ
S a szívekből a bűn tűnne el.
Akkor lenne boldogság a földön,
Amilyen rég nem volt itt soha:
Minden ember így kiáltana fel:
„Az én könyvem a szent Biblia!“