ígei bozonyság

Fűrészelni  : Példabeszéd 4,7 mondta---
 Szerezz bölcsességet, és minden szerzeményeden szerezz vagy élezni?  értelmet!
 John Wooden mondta: "Egyedül az számít, hogy mit tanulsz meg abból, amit tudsz."
Hallottál már arról az emberről, aki az erdőben találkozott egy fiatal favágóval, aki éppen lázasan dolgozott, hogy kivágjon egy fát. " Mit csinálsz? "- kérdezte. " Ki akarom fűrészelni ezt a fát." " jött a válasz. A másik, aki idősebb volt, azt mondta: " Nagyon kimerültnek látszol. Mióta csinálod?" A fiatal favágó ezt válaszolta: " Már öt órája és teljesen kivagyok." Mielőtt megmondta volna, hogy 30 évig maga is favágó volt, így szólt az öregember: " Úgy látom, hogy a fűrészed eléggé életlen." " Valószínűleg az," - mondta a fiatalember - " mert már egész napja fűrészelek vele." " Akkor miért nem tartasz egy kis pihenőt és élezed meg? " - ajánlotta az idősebb - " Sokkal gyorsabban menne vele" A fiatal favágó így válaszolt: " Én nem szeretek élezni, meg egyébként sincs rá időm, nagyon sok fűrészelnivalóm van még!"
Egy dolog keményen dolgozni - és egy másik dolog jól dolgozni! Ne csak fűrészelj, szánj időt az élezésre is! Minden ötödik évben megkétszereződik az élet legfontosabb területeiről való ismeret.
Ez azt jelenti, hogyha nem töltesz időt az élezéssel, akkor:
(1) hátul fogsz maradni,
(2) a lehetőségekkel más fog élni helyetted,
(3) egy olyan világra leszel felkészülve, ami már nem létezik.
Ha időt akarsz szánni az élezésre, akkor tölts időt Istennel, mert nála nincs jobb, aki fel tudna készíteni. Olvasd az Ő szavát. Keresd az Ő vezetését. Ismerd fel Őt mindabban, amit teszel. Kapcsold ki a TV-t és inkább olvass; meríts vizet azoknak a forrásából, akik olyanok voltak, mint amilyen te szeretnél lenni. Nézd csak ismét:
"minden szerzeményeden szerezz bölcsességet."

Zsoltárok 34,15 mondta
Hagyj fel a rosszal, és cselekedj jót, törekedj békességre, és kövesd azt!



1.Thesz 5,23 mondta
Maga pedig a békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen, és őrizze meg a ti lelketeket, elméteket és testeteket teljes épségben, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére
 Róm 15,14-21 -- Zsid 12,18-24                                                                           János evangéliuma 21,22 mondta                                                                               Ha akarom, hogy ő megmaradjon, amíg eljövök, mi közöd hozzá? - Te kövess engem!
Krisztus eljövetelére
 URAM !
Ugyanannak a szónak más és más csengést ad a helyzet, amelyben elhangzik. Vagy három esztendővel előbb ugyanígy hívtad el Pétert. A fiatal halászt abban a szavadban találkozott a "sorsával". Habozás nélkül, boldog örömmel utánad indult. Nyomodban járva ok csodának volt szemtanúja. Királyok és próféták irigyelhették volna érte. De az út nem volt játék. Téged követni: lemondás, megtagadás, szolgálat és - ó, most már jól tudja - kereszt, kereszt! Föltámadásod utáni hívó szavadat megelőzően pedig még építgetés nélkül föltártad előtte végét is: az erőszakos halált (Ján. 21,18). Akkor - három év előtt is - hívtad Pétert. Nem kényszerítetted. Most is önkéntes követésedre hívod. Maradhatott volna. De mind a kétszer elfogadta. Így lett áldott az élete.
Uram!
Gyermekségem ideje óta hallom hívó szavadat. Nehéz viszonyok között is hívtál. Áldalak érte. Sőt kérlek: ne szűnj meg hívni. Hadd halljam ezt a szót akkor is, amikor nem munkára, küzdelemre hívsz már, hanem nyugalmadba.

Amint vagyok
Az 1800 - as évek első felében egy kis városban táncmulatság volt készülőben. Egy fiatal leány, Elliot Sarolta, boldogan ment szabónőjéhez, hogy megrendelje báli ruháját. Útközben találkozott lelkipásztorával, aki megkérdezte tőle, hogy hová megy s igen komolyan figyelmeztette a fiatal leányt, hogy ne menjen el a táncmulatságra. De a leány hallani sem akart erről, sőt sértődötten azt felelte, hogy törődjön a tiszteletes úr a maga dolgával. A bálban táncolt egész reggelig, az udvarlók körülrajongták., mégsem tudott igazán örülni. Mindig eszébe jutott lelkipásztora intése. Három napig gyötörte a lelkiismeretét. Végül nem bírta tovább, terhével a lelkipásztorához menekült és azt mondta: "Három nap óta én vagyok a legboldogtalanabb leány a világon. Mit tegyek, hogy Isten gyermeke lehessek?" - "Add át magad gyermekem, úgy amint vagy, Isten Bárányának". - Úgy amint vagyok? - kérdezte ijedten a leány, - hát tudja azt a tiszteletes úr, hogy én vagyok a világ legnagyobb bűnöse;" - "Éppen ezt kell hinned - felelte a lelkész. - Jöjj csak úgy amint vagy". A fiatal leány követte a tanácsot, nyomorúságában segítségül hívta az Urat, s az Úr csodálatos békességgel töltötte meg a szívét. Asztalhoz ült és még aznap megírta ezt az éneket:
"Amint vagyok sok bűn alatt,De mert hallom hívó szavad,
S mert értem áldozád Magad, Bárány Jézus jövök."