bizonyság

Valami jobbat ?             -
Egy ateista istentagadó propaganda anyagból iratokat küldött egy hitben élő fiatalnak. Javasolta azok elolvasását, s kérte, adjon véleményt arról, hogy azok mennyivel értékesebbek és kiválóbbak a Bibliánál.
A fiatalember ezt válaszolta:
Ha ön valami jobbat tud a Hegyi Beszédnél;
Szebb történetet ismer a tékozló fiú hazatérésénél;
Meghatóbbat tud az irgalmas samaritánus tetteinek leírásánál;
Vagy erkölcsileg színvonalasabbat a Tízparancsolat rendelkezéseinél;
Vigasztalóbbat a 23. zsoltár sorainál;
Továbbá, ha tud valamit, ami az Isten szeretetét kinyilatkoztatja, az Ő kegyelmét az emberi szívhez megnyerőbben eljuttatja;
Ha ismer valamit, ami az ember földi életét boldogabbá teheti, mint a Krisztus váltsághalálának elfogadása;
Ha ismerete van olyasvalamiről, ami biztosíték arra, hogy az örökkévalóságot a mennyországon kívül dicsőségesebben lehet eltölteni…
akkor küldje el mindezeket nekem… a lehető leggyorsabban.
Herold


Két szerzetes története  -
”Két szerzetes zarándokútja során egy sekély folyóhoz ért. Partján egy fiatal hölgy állt, aki nem szerette volna, ha megázik az új ruhája.
Az egyik szerzetes gondolkodás nélkül felkapta a hátára a nőt és átgázolt a vízen és letette a túlparton.
Aztán folytatták útjukat. Körülbelül egy óra múlva a társa kifakadt:
Nem helyénvaló megérinteni nőt, a parancsolatok tiltják! Áthágtad a szabályokat!
A másik csendesen megjegyezte:
Én már egy órája letettem a folyónál, Te miért hurcolod most is magaddal?”
Nagyon tanulságos ez a történet, mert mi emberek nagyon hajlamosak vagyunk arra, hogy ha valami nem  tetszik nekünk, vagyis nem a mi elképzelésünk szerint történik, akkor bizony, mint terhet sokáig cipeljük magunkkal, mert nem vagyunk képesek letenni azt a gondolatot, „terhet”, ami bizony az életünket nagyon megnehezíti, ha sokáig foglalkoznunk a témával.
Törekedjünk arra, hogy mihamarabb megszabaduljunk minden olyan gondolattól, ami a lelkünket nehézzé teszi.

A vándor és a pásztor. –
....és mi az a titok ? - kérdezte a vándor.
- Hogy nincs nagyobb öröm, mint adni. Adni azt, ami a miénk. Jó szívvel adni testvéreinknek. Mindenkinek! A vándor hallgatott, s tűnődve nézett maga elé. Aztán még egyszer megkérdezte csöndesen: - De mit tudtok Ti egymásnak adni?Ott fenn a hegyen, ahol semmi nincs?Hiszen senkinek sincs semmije, amit adhatna? A pásztor elkacagta magát, vidáman, derűsen....- Jaj, de buta vagy Te! Hátha azt hiszed Te, hogy csak holmikat lehet adni egymásnak, értéktelen holmikat, mint egy lábbeli vagy bicska, meg mit tudom én mi?
- Földet is lehet adni- felelte a vándor kimérten, és kissé sértődötten- birtokot , vagyont. Az akinek van adhat annak, akinek nincs. A pásztor arcán csodálkozás és döbbenet volt. Nem nevetett már. - Földet? - kérdezte ijedten- miket beszélsz?
Birtokot mondasz , vagyont. Nem érzed, hogy ezek csak üres szavak, hogy nem jelentenek semmit? Az ember csak azt adhatja, ami az övé. Ami benne van! A fejében és a szívében.
A többit csak az Isten adhatja, mert az, az övé!!
(Vass A.)