bizonyság

1    Az életszeretet igaz, mint a gyermekszerelem.                   
2    A tudós a végtelen világról beszél, a hívő a világ végével fenyeget.
3    Az életút valójában a halál sikátora.
4    Boldognak lenni mindig csak jelen időben lehet.
5    Csak akkor csukd be a könyvet, ha már a szemed kinyílt.
6    Tisztátalan tükörben a tiszta arc sem tündököl.
7    A vén feledékennyé lesz, a fiatal felejt.
8    A meztelen igazság még a hőségben is didereg.
9    Mikor megajándékoznak, az örömünk testet ölt.
10    Nem a sok árt meg a jóból, hanem a kevés!
11    Vigyázz, hogy a gazok előtt jó hírbe ne keveredj.
12    Akinek nem tetszik a szép, a Szépséget sérti meg.
13    Félhetünk, ha fölöttünk a csillagok virrasztanak?
14    A biztosban kételkedem, a kétesben hiszek.
15    Ha nem tud rólad a világ, vigasztaljon az, hogy te sem ismered.










16   


Méltóságos cím már nincs, de az emberi méltóság megmaradt .
17    Ha már mindenre ráérünk, nincsen időnk semmire.
18    A győztes jutalmat érdemel, a vesztes jutalomra szorul.
19    Az érdemet az érdemesek irigylik, a jutalmat az érdemtelenek.
20    Amit megtagadsz magadtól, az bosszúból rád marad.
21    A tolvaj is tolvajt kiált, mikor ö a károsult.
22    Az emberrel csupa semmiség történik - de az nagyon!
23    A bölcsesség akkor is vén, ha a hirdetője fiatal.
24    Baj, ha a tiszta szándéknak szúró szappan szaga van.
25    Ami nélkülünk történik, abból is részesülünk.
26    Az árral úszók sorában nem tolongnak úszóbajnokok.
27    Jobb pohár a tiszta marok, mint a szennyes edény.
28    A belátás alapköve a meghallgatás.
29    A szállóigék között is vannak sasok és vannak verebek.
30    Aki elpuskáz valamit, fegyvermester nem lehet.


, Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
A SZENVEDÉS TÜZÉBEN MAGUNKRA TALÁLUNK
"És mit mondjak? Atyám ments meg engem ettől az órától! De hiszen ezért jutottam erre az órára. Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet" (Jn 12,27-28).
Ha szent vagyok, nem azt kell kérnem, hogy kerüljem el a szenvedéseket és a nehézségeket, hanem azt, hogy a szenvedés tüzében megőrizhessem magam úgy, ahogy Isten teremtett. Urunk megtalálta önmagát a szenvedések tüzében. Megmenekült, de nem attól az órától, hanem abból az órából.
Nem kellene szenvedésnek lennie - mondjuk. De a szenvedés van és magunkra kell találnunk annak tüzében. Ha igyekszünk a szenvedést kikerülni és nem akarunk számolni vele, akkor balgák vagyunk. A szenvedés az élet egyik legnagyobb valósága, mit ér, ha azt mondjuk, hogy nem kellene lennie. Van bűn, szenvedés és nyomorúság és nem mondhatjuk, hogy Isten tévedett, amikor megengedte, hogy legyenek.
A szenvedés kiégeti a felszínesség jó részét, de nem mindig teszi jobbá az embert. Vagy visszaad magamnak a szenvedés, vagy megsemmisít. A siker a fejedbe száll, benne nem találod meg magadat, de az egyhangúságban sem, mert akkor meg zúgolódsz, és elégedetlen vagy. Csak a szenvedésben találsz rá önmagadra. Más kérdés, hogy miért van ez így, de így van, ezt igazolja a Szentírás és az emberi tapasztalat is. Meglátszik az emberen, ha átment a szenvedés tüzén és benne magára talált. A szenvedéseid idején az ilyen emberhez azzal a biztos tudattal mehetsz, hogy van ideje a számodra. De aki nem ment át ezen az iskolán, az könnyen gőgössé válik és nincs ideje a számodra. Ha a szenvedés tüzében magadra találsz, Isten kenyérré tesz mások számára.