Azt mondják holnap lesz karácsony -
Tornyos fenyőfám fölcicomázom
csillaggal angyalhaj-felhőkkel,
tutipán-szívű csengőkkel
s alárakom a kerék Földet,
ajándékként ígért jövőnket,
kicsomagolt vad álmainkat,
értünk vérző hatottainkat,
lemondásaink jaj-nyugalmát,
mint horpadt, sápadt aranyalmát.
Aztán majd én is alá állok
és míg a Borzas fényesség lobog,
gajdolgatok, mint kancsal pásztorok.
A NAPKELETI BÖLCSEK
Ama csillag után.
A holdsugaras hideg éjszakán,
Mint egy fehérfő, csendes álom,
Úgy vonult el a komoly karaván.
És elöl ment a három.
A sziklás föld mogorván és kopáron
Feküdt el lábaik alatt.
Méltóságos sora a száz tevének
A harmaton halkan haladt.
És mintha fehér árnyak lengenének,
Úgy vonult végig a fehér sereg
A völgyön, akol nem nőttek virágok,
S a városon, ahol az emberek,
Nem virrasztottak és nem énekeltek
S akol nem látta őket senki sem.
És így suhant el csendesen
Életre éledt vágya Napkeletnek,
Az ezredéves éjszakán.
Ama csillag után.
Ama csillag után.
A holdsugaras hideg éjszakán,
Mint egy fehérfő, csendes álom,
Úgy vonult el a komoly karaván.
És elöl ment a három.
A sziklás föld mogorván és kopáron
Feküdt el lábaik alatt.
Méltóságos sora a száz tevének
A harmaton halkan haladt.
És mintha fehér árnyak lengenének,
Úgy vonult végig a fehér sereg
A völgyön, akol nem nőttek virágok,
S a városon, ahol az emberek,
Nem virrasztottak és nem énekeltek
S akol nem látta őket senki sem.
És így suhant el csendesen
Életre éledt vágya Napkeletnek,
Az ezredéves éjszakán.
Ama csillag után.
Szelíd, szép betlehemi gyermek:
Az angyalok nem énekelnek
S üvöltenek vad emberek.
Boldog, víg betlehemi jászol:
Sok börtön és kórház világol
És annyi viskó bús, sötét.
Jó pásztorok és bölcs királyok:
Sok farkas és holló kóvályog
S nem látjuk azt a csillagot!
Békés, derűs karácsony éjjel -
A nagy sötét mikor száll széjjel
S mikor lesz béke és derű?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése