verses bizonyság

KARÁCSONYI LEGENDA

Egy angyal állt a jászol mellett,
a hangja halk, mint a leheltet,
s mosolygott az isteni Gyermek

S jött a pásztor, mint azelőtt, rég.
Hozott bárányt, fehér gödölyét.
Künn csendes volt a sötétlő ég.

És szólt az angyal „Mind, mind visszahordd!
Szíved gonosz, az ajándék rabolt!”
És a jászolra fájó csönd hajolt.

Jött a király, hajlongva untalan.
Ragyogott a gyémánt és az arany.
S az angyal szólt: „Mindnek vérfoltja van!”

Vézna koldusok rongyos, bús szegények
jászol-bölcsőhöz zsolozsmázva értek
az angyal intett: „Hazug ez az ének”

Jöttek sikoltva búsak, átokvertek
Szitkokat hoztak, bosszúért lihegtek
...És szomorú lett az isteni Gyermek

Boldog szívek fehér csokrot, imát
reszketve, hiún adtak mind tovább.
S az angyal szólt: „Mind hervadó virág!”

És jött a népek milliója. Égett
karácsonyfájuk. És szólt az ítélet:
„Másé ez a fa! Bitorolt! Vigyétek!”

A jászolban nagy csönd lett, mély ború.
Karácsonyi, szent, isteni Fiú,
Jézus néma volt; néma s szomorú.

...S valaki jött még. Kicsi, önfeledt,
ragyogó, csöppnyi, kétéves gyerek,
S Jézusra tisztán, halban ránevet...

És nevetését az éjjel beissza,
ezer sugárban, fényben küldi vissza,
s Karácsony-est tett, fényes, zengő, tiszta.

Az angyal mosolyog. A jászol körül
glóriás titokszent, nagyfénye ül.
Angyalszó zendül távot, messziről.

Mert a karácsony nem hagy el soha!
Bűnben és kődben mégis visszahozza
a kisgyermekek tiszta mosolya!

KARÁCSONYI LEONINUSOK

Barmok romlatag ágyán, vessze ígéretes ágán
Új élet született; boldog a Szűz: anya lett.
Barmok, romlatag almán, kisfia fekszik. a szalmán,
Barlang, ágy csupa fény: Isten, a Szűznek ölén.
Künn viharok furulyáznak, tépi!- a pusztai fákat.
S lám, elnyugszik, a szél benne, az akol küszöbén.

Játszik a gyermek a karja kicsúszott, nincs betakarva,
Mária nézi: nevet - „Fúj az ökör meleget!”
Fúj az ökör... s ugye, jó lesz? - fürge tüzet vette József:
Lobban a rőzserakás, mind csupa láng, ragyogás.

Csillan a jó bari szőre, vidáman a szürke tetőre
Fény fut. Koppan a kő: „Pásztorok, gyertek elő!”
Vének s ifjú legényeke jönnek az ajkukon ének
Billeget ám a dudás, fújja a kis furulyás!
Néz az ökör: „Soha ilyet! ", a csacsi nagyfüle billeg.

Mind forróbb, tüzesebb, Mária könnye pereg.
Anyja ölében a gyermek, tapsol a mennyei herceg:
Kedv, öröm, isteni tett - Krisztus megszületett!

Barmok romlatag ágyán fekszik a második Ádám,
Új ág, égi virág, újul a régi világ.

KARÁCSONYI PÁSZTOROK

Ki pattogtat-durrogtat karikás ostorral.?
pitt-patt, dirr-durr, karikás ostorral?

Ki tülkölget-tutulgat hosszú ökörszarvon?
tlillu-tlullu, cifra ökörszarvon?

Ki kolompol-csilingel: kolomppal-csengővel?
klot-klot, csing-ling, kolomppal-csengővel?

Karácsonyi pásztorok, pásztorok,
azok pattogtatnak, azok durrogtatnak,
azok tülkölgetnek, azok tutulgatnak,
azok kolompolnak, azok csilingelnek,
zörgetik a kiskapukat, háborítják a kutyákat,
házról házra járnak, pohár borért köszöntenek,
kalácsért kántálnak


KARÁCSONYI RÍMEK

Ezüstöt ölt a téli fold.
Havas kis út a hegyre fut.
Karácsony int felénk megint.
Keresi árva, elhagyott a betlehemi csillagot.

Köd hamva hull és rajta túl
mint zúzmarás, fehér varázs,
erdők-mezők az Érkezőt
jelentgetik ma ékesen.
Őt keresem! Őt keresem!

Már megjelent! - zenél a csend
Reményed Ő! - zúg a fenyő.
Ilyen fehér! - dalol a dér.
És szól az út, mit láb tapos:
Alázatos! Alázatos!

Lombja veszett ág didereg
a jegenyén: Ilyen szegény!
Róla zenél a szél, a tél
zenélj te is, szegény szívem:
Eljött, igen! Eljött, igen!