ígei bozonyság

DECEMBER  13– Advent 3. vasárnapja – Bemerítő János születése Lukács 1,57–66 Három csodálatos dolgot is felfedezhetünk ebben a történetben. Az első, hogy Erzsébetnek fia született. Meddő volt, és mint ilyen, emberileg csak romlottak az esélyei, mikor idős korba ért. Ennek ellenére az angyal szava – Isten szava – beigazolódott. Figyelemre méltó, hogy az ígéret gyermekei hasonló rendkívüli körülmények között születtek. Izsák is egy 100 éves apa és egy 90 éves, meddő asszony gyermekeként született. József, a kedvenc fiú is későn született Ráhelnek, aki ugyancsak meddő volt. Az Úr Jézus, a legnagyobb ajándék, aki erre a földre született, pedig egy szűz által lépett be ebbe a világ- ba. Az ilyen jelek mind mutatják, hogy aki így születik, az nagy lesz az Úr előtt. Isten irgalmának ez a nagy megnyilvánulása mozgásba hozta az egész szomszédságot, rokonságot. Együtt örültek a gyereknek a megáldott család- dal. Tudsz-e örülni mások örömének úgy, mintha a tied lenne? Ha igen, meg- látod, hogy az a másnak adott ajándék nagyon sokszor neked is áldást jelent. A második csodálatos dolog, hogy az újszülöttnek János lett a neve. Mindenkinek az volt a természetes, hogy ha már ennek a családnak fiú adatik (és nincs garancia a következőre), akkor az édesapja nevét viselje. És ha nem lesz Zakariás, akkor legalább valamely rokonnak viselje a nevét. De nem az emberi logikának, hanem Isten akaratának kellett beteljesülnie, és mindenki csodálkozására János lett a neve. Isten adta a nevet, mert ő rendelkezett ezzel az új élettel. A szülők nem birtokosai a gyerekeknek, csak ajándékba kapják őket egy ideig. János neve azt jelenti: az Úr kegyelmes. Neve is kifejezte életpályáját, hivatását. Miután az apa engedelmesen az angyal által rendelt nevet adta, megnyílt a szája és a füle (az, hogy intettek neki, süketséget is feltételez). Ez a harmadik csoda. A hitetlenség bezárta a száját, az engedelmesség pedig megnyitotta a dicséretre. Mindezek a csodálatos események félelemre és szent várakozásra indították azokat, akik hallottak az eseményekről. Most, adventben gondoljunk arra, hogy nekünk is van feladatunk! Túltekintve Megváltónk földre születésének ünnepén, tudjuk, hogy egy tényleges várakozásban vagyunk. Várjuk vissza a Nagy Királyt. Mi, akik a Lélektől születtünk, céllal születtünk Isten családjába: „hogy hirdessétek nagy tetteit an- nak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket” (1Pt 2,9b). Legyünk Bemerítő Jánoshoz hasonló útkészítői Istennek, imádkozva és dolgoz- va azon, hogy jöjjön el az ő országa, és legyen meg az ő akarata, mint a mennyben, úgy a földön is. Ne tétlenül várakozzunk! /KJS/ Imaáhítat: Imádkozzunk éberségért, hogy Krisztus visszajövetelekor készeknek bi- zonyulhassunk! – Lk 21,34–36