ígei bozonyság

 DECEMBER 23  Az ige Istenhez köt a nyomorúságban Zsoltárok 119,153–160 Ha a Mindenhatót szerető Istenként ismerjük, ha őszintén, tiszta szívvel Atyánknak szólítjuk és annak is tartjuk, akkor a baj, a nyomorúság nem fordít el tőle. Sőt, éppen ellenkezőleg: hozzá visz közelebb, mert megtapasztal- va saját erőtlenségünket és tehetetlenségünket, az ő oltalmazó karjában keresünk menedéket. Ha valóban Atyánk ő, amikor igazságtalanság ér, hozzá futunk, neki panaszkodunk, és tőle várjuk a segítséget. Ha pedig már oltalmában tudjuk magunkat, félelem nélkül nézünk szembe a ránk törő veszéllyel, hiszen karjai között mi bántódásunk lehetne? Hogy a mindenható Isten szerető Atyánkká lehessen, Fiát küldte el. Mert meglátta nyomorúságomat, szabadítót küldött (153. v.), megváltotta életemet (154. v.), mert irgalmas, döntéseivel éltet engem (156. v.). A többi már rajtam áll: hogy ne felejtsem törvényét (153. v.), intelmeit megtartsam (157. v.), sőt szeressem utasításait (159. v.). „Én gyermeke lettem, Atyám ő nekem, megóvja gonosztól földi életem; Az övé vagyok, gyermeke vagyok. Gondot visel rólam az Úr, mert övé vagyok!”  Szentlélektől fogantatik, szűztől születik Ézsaiás 7,14; Lukács 6,26–35 Vannak dolgok, amikről bár lehet sejtésünk, de igaz tartalmukat nem tudjuk előre elképzelni. Egykor a próféta szava is ilyen volt. Jelt ígért az Úr, olyat, ami értelemmel alig gondolható el, olyat, ami ellentmond a természetesnek, olyat, ami egyértelművé teszi Isten cselekedetét. Azért, hogy senki semmi mással ne tévessze össze. Találkozva a régi prófécia beteljesülésével, mégis előfordulhat, hogy vannak, akik kétkedve fogadják azt. E kétkedés forrása lehet, hogy nemcsak a prófétai szó merült feledésbe az idők során, ha- nem Isten hatalma is, amely előtt semmi nem lehetetlen. Más oka lehet, hogy valaki, bár tisztában van a szó igazával, de jobbnak látja a tagadást, pillanatnyi érdekére, vagy elgondolt jövőjére tekintettel. Az első esetben a kegyelmes Isten újra bemutatkozik, és fokozatosan felnyitja a kétkedő szemét: „Ne légy hitetlen, hanem hívő!” (Jn 20,27) A második esetben a tagadóra bízza a döntést: megtér, vagy végleg ellenségévé lesz a Mindenhatónak? (Jn 10,41) Te hogyan fogadod Isten világformáló csodáját?