bizonyság

DECEMBER 21. Az ige pedagógiája Zsoltárok 119,75–77                A tanulás nem könnyű feladat. Sikere sem csak a tanítón múlik, hanem azon is, akit tanítanak. Tanuló és tanár, nevelő és növendék egymástól el- választhatatlanok, kell, hogy bízzanak egymásban, abban, hogy a másik tudja a dolgát, és meg is teszi azt. Az eredmény ebben az együttműködés- ben lehetséges. Isten is a vele való közösségben oktat bennünket. Ő biztosan nem hibázik, és nekünk is megadja a lehetőséget arra, hogy vele önként együttműködve formálódjunk azzá, akikké teremtő terve szerint lennünk kell. Ennek első lépése, hogy belátjuk igazságát, s ha valamit nem is értenénk, tudjuk, hogy ő jobban tudja nálunk. Így, ha hibánkat korrigálja, s e korrekció fájdalmas, akkor sem elfordulunk vagy menekülünk tőle, hanem még inkább hozzábújunk, hogy közelsége, szeretete gyógyítson, vigasztaljon minket. Így lehetséges, hogy földi életünk tanulópályája után hozzá érkezve, végre megértve mindent, amit velünk cselekedett, elmondhatjuk majd: köszönjük, drága Mesterünk! /UG/ Krisztus mint király 4Mózes 24,15–17 Van, aki szívből, van, aki színből, de Krisztusról tesz bizonyságot. Van, aki önként, van, aki kényszer alatt, de az eljövendő Királyról prófétál. És lesz, aki örömmel, lesz, aki dacolva, de mindenképpen mindenki térdet hajt majd a nagy Király előtt! Nincs erő, amely megállíthatná az ő közeledését, nincs erő, amely eséllyel szállhatna vele szembe. A „mikor” senki máson, egyedül az örök Istenen múlik. Az ő királysága nem azért jön, hogy mindent elpusztítson. Ellenkezőleg! Azért jön, hogy mindenkit felszabadítson, és élettel ajándékozzon meg. Ezért nem mennyei seregekkel érkezett először. Ezért lett hozzánk, emberekhez hasonlóvá. Így tudott megszólítani, és magához hívni, hogy amikor újból jön, saját királyunk érkezését ünnepelhessük. „Eljő az Úr, halleluja, de nem szegénységben; Mint nagy Király, halleluja, mennyei dicsfényben. Ébren légy, vigyázva várj, hogy előtte majd megállj!”  Kész vagy-e már a Király fogadására?