bizonyság
A hajnal szárnyas hírnöke az új nap jöttét zengi már és a lelkünket fölverő Krisztus megint életre hív. „Vigyétek!” – szól – „az ágyakat: Mindent, mi álmos, rest, beteg! Tisztán, virrasztva, józanul várjatok: már közel vagyok.” Jézust kiáltsa hát imánk virrasztva, esdve, zokogón: a tiszta szívet a feszült ima szunnyadni nem tűri. Várj éberen,készen, mert Ő jön!!
Tudjuk, hogy visszajössz, de azt nem, hogy mikor, pedig már van kvarcóránk, s uránóránk is, amely ezer év alatt egytized másodpercet sem késhet… – de ezek nem jelzik, mikor jössz! Kozmikus távcsöveink lencséje nem foghat el, radarhullámaink nem ütköznek Beléd… Tudjuk Földünk korát, sejtjük útját jövőnknek, s ha földi életed harminchárom évét beprogramoznánk életünkbe hittel ,eszünkbe juthatna,mit mondtál Te magad a vissza jöveteledről nekünk !!!
A keresztyén ember az öröklét részese s az igazságé, mely felülről származik. Megnyílik lelke az Úr szavára a túlsó partról, de imája nemcsak ez: „Elmúlik a világ…” „Jöjjön el a Te országod!” S várja az öröklét hazáját átlépve mind a földi dolgokon. Megbízatását teljesíti, amiért Istentől küldetett: hogy romlás ellen az épet óvja, a jót tegye,hogy munkába találd a szolgádat !!!
Feltűnik majd az Ő jele és sírni fog a föld bele. A hívő, mert örül a lelke, a hitetlen, mert nem szerette. A lagymatag, a lágymeleg, ó, hogy remeg, ó, hogy remeg! S Ő, a számadásra jött ítélő, méri a lelket, hogy mit ér-ő? A tiedet, az enyémet, mindet, keres benne szent, égi kincset. Akkor talál – e majd egy keveset ???
Jézus jön. Tán hajnaltáján, mikor pirkad már az ég. Szebb, mint az aranyló reggel az ő dicsősége még. Várva-várom, kész a szívem tárni ajtót és kaput, Kész a lábam nyomdokában Járni, bár nehéz az út. Jézus jön! Tán délidőben, munkazajban, nap hevén. Bár találna készenlétben, csendben, hogyha int felém. Jézus jön! Lehet, hogy este. Sötétlő már az idő, de éberen találja e népét, gyermekét, szolgáját??
Jövel Uram Jézus, amint megígérted; Emeld fel magadhoz, te gyülekezeted! Jövel, Uram, Jézus! Várjuk jöveteled sóvárgó lélekkel, Véredben megmosott és megtisztult szívvel. Jövel, Uram, Jézus! Semmi nem adhat nekünk oly teljes örömet, Mint az a hit, remény, hogy Te hamar jöhetsz. Jövel, Uram, Jézus! Mennyasszony s a Lélek így kiálltnak: Jövel! A megváltott lelkek boldog mondják: jövel Uram jövel !!!
Isten országa a földön övéiben van jelen; Földrajzi határok nélkül, végesben a végtelen. A hívő nép Urát várja: éjt, nappalt virrasztva tölt s mikor megjön dicsőségben, béke földje lesz a föld. Pecznyik Pál
Közeleg a nagy nap, ítélet nagy napja. Végigzeng e földön Isten szent szózatja! Szólít halált, poklot, földet és a tengert, elevenen, holtan adja ki az embert! Készülünk-e buzgón ítélet napjára? Nem álmodozunk-e balga szűz módjára? Jaj, ha a nagy napra tétlenkedve várunk, S a nagy Bíró elé készületlen állunk! Halasztó kérésnek ott már nem lesz semmi helye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése