ISTENRE TÁMASZKODNI

Illés meghalni kívánt, és ezt mondta: Elég most már Uram! Vedd el
életemet...! (1Kir 19,4)
Elvesztettem az állásom. Hat hónap keresés után 2500 mérföldnyi
távolságra találtam munkát. Feleségem és gyermekeim otthon maradtak
addig, amíg kipróbáljuk, hogy boldogulok az új állásban. Az első három
magányosan töltött hónap egy rémálom volt. Az új munka nagy kihívás
volt, és hiányzott a családom. Egyedül éreztem magam, és sírtam
kétségbeesésemben.
Ilyen időszakokban teljesen azonosulni tudok Illéssel. Miután Isten
képessé tette őt egy halott gyermek feltámasztására, az eső
elállítására és a mennyből tüzet hozni a földre, Jezábel megfogadta,
hogy megöli őt. A félelem és a feszültség túl nagy volt Illés számára.
Amikor látom, hogy a nagy próféták kétségbeesése után hogyan ér véget a
történet, köszönetet mondok Istennek, mert ez számomra reményt ad. Ha
tele vagyunk feszültséggel, és elveszettnek érezzük magunkat,
gondolhatunk arra, hogy Isten milyen szeretettel vigyázott Illésre.
A napi bibliaolvasás által bátorságot nyerhetünk, és jobban
ráhangolódhatunk Isten hangjára. Amikor fájdalmunkat elmondjuk
imáinkban, és keresztyén közösséget keresünk, ő kisegít bennünket a
depresszió sötét völgyéből. Illés talpra állt, és tovább szolgálta
Istent. Mi is támaszkodhatunk Istenre, és reményt találhatunk.
Imádság: Urunk, segíts éreznünk jelenléted a csüggedés óráiban!

Ámen.