ÉPPEN ÉN----2b---
Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget. (Zsolt 62,2)
Fiatalabb koromban azt gondoltam, fontos szerepet kell betölteni az
életben ahhoz, hogy az emberek szeressenek. Megpróbáltam mindig a
legjobban kinézni, órákat töltöttem el külsőmmel. Arra vágytam, hogy
mindenki elfogadjon, akivel csak kapcsolatba kerülök, a diáktársaim és
a különböző társaságok. Azonban minden erőlködésem ellenére nehéznek
tűnt megfelelnem a körülöttem élőknek. Az eredmény: egyre félénkebb,
szégyenlősebb lettem, nem éreztem magam elfogadottnak. Kétségbeesetten
vártam a visszajelzést másoktól, hogy fontos valakinek tartanak.
A Biblia tanulmányozása során azonban felfedeztem, hogy Isten más
mértékkel mér engem. Amikor elkezdtem először Isten akaratát keresni,
bátrabbá váltam. Évek alatt egyre több önbizalmat nyertem. Ez olyan
természetes módon történt, mint ahogy megváltoztattam életemben a
fontossági sorrendet. Mások tetszésének keresése helyett lassan
megtanultam növekedni Krisztus szeretetében és elfogadásában. Egyre
felszabadultabb lettem, és már nem aggódtam külső megjelenésem vagy
társasági helyzetem miatt. Krisztus szeretete által átformálva sok
barátot kaptam, s közben önmagam maradtam.

Imádság: Istenünk, segíts bíznunk benned, hogy céltudatosak és
megfelelő önbizalommal rendelkezők legyünk. Ámen.

SZEMÉLYRE SZÓLÓ SZERETET
Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel
és valóságosan (1Jn 3,18)

Az ünnepek alkalmával sok ember keresi fel a hajléktalanszállókat, hogy
szolgáljon az ott élőknek. Talán mindenki szárnyaló lélekkel távozik,
és átértékeli anyagi javainak lehetőségét is, akárcsak én. Évekig volt
abban az áldásban részem, hogy havonta a déli ebédosztásnál
segíthettem, mosolyogva, innivalót töltögetve a vendégeknek. De többre
vágytam: igazi kapcsolatra a krízisben lévő emberekkel.
Elkezdtem egy napközbeni szolgálatot a szállón, hetente többször,
együtt imádkoztunk, énekeltünk, megosztottuk egymással bajainkat.
Ezeken a találkozókon a Szentlélek gazdagon megajándékozott. Ezek az
emberek ugyanolyanok, mint én, és ők is észrevették, hogy én is épp
olyan vagyok, mint ők. A hívők és istenkeresők nagy családja vagyunk,
sok hasonló akadállyal a hitre jutáshoz és a kegyelem elfogadásához,
bár nagyon különbözőnek látszunk. Nagy vigaszt találunk abban, hogy
támogathatjuk egymást napi küzdelmeinkben.
Krisztus rövid földi szolgálata alatt arra tanított, hogy bűneink és
gyengeségeink tartsanak alázatban minket, de az Istentől kapott
ajándékainkat állítsuk az ő szolgálatába. Szeretnünk kell
embertársainkat, amint Jézus szerette a szükségben lévőket.

Imádság: Istenünk, segíts, hogy a te együttérzéseddel tudjunk
helyzetekhez és emberekhez viszonyulni.