Az Ékes-kapuban---1a---
Ott ült nyomorultan, bénán,
Csak két kezét nyújtotta némán:
Szánjatok meg! Adjatok valamit!
Lelke csüggedt, szívében kevés a hit.

Nem várt sokat, néhány fillért csupán.
Nem futhatott ő gazdagság után...
Csak alamizsnát kért, egy falat kenyeret,
Hogy fenntarthassa e nyomorult életet.

És aznap reggel nem hiába ült ott.
Ilyen beszédet ő még nem hallott:
,,Aranyam és ezüstöm nincsen nekem,
De amim van, azt adom neked:

A Názáreti Jézus nevében kelj fel,
És járj!... És segítő kéz emelte....
Béna lábaira csodálkozva állt,
Szívébe édes bizonyosság szállt.

Lába erős, nem kell vinni végre!
Ujjongott, szökdelt, Istent dicsérte!
Ámuló tanuk hallgatják szavát:
Sokkal többet kapott, mint amit várt!

Mert az Úr két szolgája arra járt,
A béna előtt szánó szívvel megállt,

Mert volt szívében hit, miből adhatott,
A Názáreti Jézus nevében szólhatott!

Sokszor mi is várunk csüggedten, hitetlenül.
De Urunk többet cselekszik velünk:
Nem csak megkönnyíti terhünket,
De egészen meggyógyítja lelkünket!
Zöldi Józsefné Magdi!

Istenem!
Megvigasztaltad tépett lelkemet,
Megújítottad fáradt léptemet,
Bátorítottad gyönge gyermeked -
Köszönöm, hogy élhetek!
Hogy a bajok közt is boldog lehetek,
Hiszen Te akkor is ott vagy énvelem!
Bár nincsen erre semmi érdemem:
Biztos kézzel tart: a Kegyelem!

Holnap
Amikor felhő borítja a napot,
és nagyon sötéten látod a holnapot.
Tudd, az Úr kezében van életed,
erőd, bölcsességed Tőle kérheted.
Mit keze ad, az jó nekünk,
így formálódik hitünk, s életünk.