ígei bozonyság

NOVEMBER 23. A bűntől tisztító világosság 1János 1,5–10                         Felnőtté érésünk legmegrendítőbb élménye az, amikor felismerjük, hogy szinte mindenki másnak mutatja magát, mint ami valójában. Ez fölébresztve gyanakvásunkat gyakorta arra késztethet minket, hogy társas lény voltunkat megtagadva magunkba zárkózzunk, és ne bízzunk meg senkiben sem. Ebből a kelepcéből csak a Fiú szabadíthat ki minket, bemutatva nekünk az Atyát. Feltárja, hogy ő a Világosság, azaz egyértelműen azonos azzal, mint aminek kijelenti magát. Ha azt mondja, hogy ő a Szeretet, akkor bizonyos, hogy ő valóban az. Ezért bizalommal és bátran közösségre léphetünk vele. Ennek gyümölcse az, hogy színleléstől mentes őszinteségében hasonlók leszünk hozzá, csakúgy, mint mindenki más, aki hittel elfogadta őt. Mint megváltottai, egyfelől irgalmában bízva tárhatjuk elé bűneinket, másfelől a kapcsolatmérgező alakoskodást elhagyva, újjászületett önmagunkat adva, egy közösséggé forrhatunk össze testvéreinkkel, hogy velük együtt vegyük és éljük át a Jézus Krisztus vére által nyer bűnbocsánat bizonyosságát. Uram, segíts, hogy veled való közösségemet hitelesítse és erősítse testvéreimmel való szeretetközösségem! Az elöljárók felelőssége Lukács 11,37–54 Minél többen néznek ránk, annál nagyobb a felelősségünk. Jó példánk sokak javára lehet, a rossz azonban számos embert tévútra visz. Némelyek úgy vélik: felnőttem, vezető lettem, most már végre nem kell feljebbvalóim kedvét keresnem, azt tehetek, amit akarok. Mily nagy és mily általános tévedés ez! A megbízatások növekedése folytán kikerülhetünk ugyan mások fegyelmezése alól, de éppen ezt kell ellensúlyoznunk azzal, hogy az önfegyelmezésben, az önmegtartóztatásban megerősödünk. Magamra nézve ezt így értelmeztem: amíg „csak” gyülekezeti tag voltam, attól óvakodtam csupán, amit az ige rossznak ítélt. Mióta lelkipásztorként szolgálok, attól is őrizkednem kell, ami önmagában nem rossz ugyan, de annak tűnik. Nem akarom, hogy a gyülekezetet vagy a kívül valókat megbotránkoztatva hiteltelenné legyen az általam hirdetett ige. Az Úr Jézusnak kora tekintélyeseit keményen megintő szavára ügyelve vizsgáljuk meg, hogy jó hatással vagyunk-e a ránk bízottakra! Bármi lenne is az, ami kétségessé tenné üdvös befolyásunkat az emberekre, hagyjuk el! Uram, segíts, hogy szigorú legyek önmagamhoz most, hogy ne kelljen elítélned engem ama napon!