ígei bozonyság

 NOVEMBER 25.  A régi és az új parancs 1János 2,7–11 Már az Ige testet öltése előtt is megfogalmazódtak a szeretettel kapcsolatos követelmények. Ezért a szeretetparancs joggal illethető a „régi” jelzővel. Ez a jó előírás azonban nem válhatott életté a véghezviteléhez szükséges tett- erő hiánya miatt. Az Örökkévaló könyörülő szeretete minősítette át e régit egy teljesíthető új paranccsá, mégpedig ekképpen: (1) Atyánk példát adva nemcsak szép igékkel vallott emberszeretetéről, hanem föláldozta értünk egyszülött Fiát; (2) az Úr Jézus hegyi beszédében a feltételhez kötött szeretet helyébe léptette „az annak ellenére való szeretetet, az agapét”; (3) végül „szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által” (Róm 5,5). Ha ezt már tudjuk, hogyan fordulhat elő mégis gyülekezeteinkben az Igével szöges ellentétben álló testvérviszály? Az új parancsolat szerint kétségtelen, hogy aki „gyűlöli a testvérét, az még mindig a sötétségben van”; sötétségben, mely a kárhozatot jelképező „külső sötétség” előszobája. Ezért ha e sorokat olvasva ebben az „előszobában” találnád magad, még ma lépj ki belőle, azaz térj meg! Világ világossága, űzd ki szívemből a közösségbontó, üdvösségrontó gyűlölséget teljesen!  A vezetőktől jogőrzést vár az Úr Jeremiás 22,1–9.13–21 Vannak még hívők, akik ha meghallják ezt a kifejezést: „társadalmi igazságosság”, úgy vélik, hogy mindez nagyon jó lehet, de a Bibliától és így tőlünk is távol áll. Ha azonban alaposan megvizsgáljuk a 3. verset – melyhez hasonló mondanivalójú ige a Szentírásban bőven található –, beláthatjuk, hogy az, amit itt az Örökkévaló követel, nem egyéb, mint a társadalmi igaz- ságosság, csak más megfogalmazásban. Az emberek sorsáért felelős vezetők- től Isten elvárja, hogy ennek az igazságosságnak érvényesítői legyenek. Ha ezt elmulasztják, nem késik a figyelmeztetéssel, sőt még az ítélettel sem, ha szavát makacsul elvetik. Az már ezek után magától értetődő, hogy „világi” jellegű visszaélések megszüntetésére az Örökkévaló „világi” eszközöket vett és vesz igénybe (hódító vezéreket, hadseregeket, forradalmakat, választási vereséget stb.). Csodáljuk azt, aki hatalmas kézzel érvényesíti akaratát a történelem eseményeiben! Engedelmeskedjünk neki alázattal, hogy hatalma ne ellenünkre, hanem értünk legyen nyilvánvalóvá a zajló eseményekben! „Ne engedd, Uram, hogy erőszakoskodjanak az emberek!” (Zsolt 9,20)