ígei bozonyság

NOVEMBER 27.  Kenet a Szenttől 1János 2,18–25 Soha ne feledjük, hogy pünkösd óta abban az utolsó világkorszakban élünk, amely az Úr Jézus dicsőséges visszatérésével fog lezárulni, amikor is e mulandó világ átadja helyét az eljövendő új égnek és új földnek. Bizonyára láttunk már szorgos embereket, akik a nappal utolsó órájában minden erejüket megfeszítve dolgoztak, hogy befejezhessék azt, amire vállalkoztak. E példa késztessen minket is lelki összeszedettségre. Készüljünk föl arra is, hogy nemcsak az Úr ügyét szívükön hordozók érzik az idők sürgetését, hanem a sátán szolgái is! Döbbenetes az, hogy a gyülekezetekben tagként számon tartott, de az élő Krisztus-testbe valójában soha be nem tagolódott el- len-Krisztusok is rohamra indulnak, hogy megtévesztő szavaikkal elvitassák az egyszülött Fiú és az Atya titokzatos, üdvszerző egységét. Így akarják el- orozni hitünk szilárd alapját. Bátorító felismerés, hogy hitvédő harcunkat nem a magunk erejére és értelmére támaszkodva kell megvívnunk, hanem – mert kenetünk van a Szent- től – a Szentlélek minden igazságra elvezérlő, hathatós segítsége által. „Úr Jézus, óvd egyházadat... Hogy sátán s bűn ne ártsanak...”  Vérontó fejedelmek, megromlott nép Ezékiel 22,1–9.12–16 Isten azért választotta ki Izraelt, hogy a népek világosságává legyen. Ám átvette a bálványimádó népek szokásait, szégyent hozott az Örökkévaló ne- vére, könnyűnek találtatott. Ez jellemzi az Isten mai népének szerepében tetszelgő világkeresztyénséget is. Miközben korunkban egyre szemérmetlenebbül van jelen a minden erényt kigúnyoló és lábbal tipró újpogányság – a végpusztulás előtt álló, császárkori görög-római világ modernkori mása –, mi, ahelyett hogy Ezékiel példáját követve már-már illetlenül tiltakoznánk, arra törekszünk, hogy szalonképesekké legyünk e romlott világban. Az idomulás szándéka érzékelhető módon van már jelen (1) az Úr napjának laza kezelésében; (2) istentiszteleti zenélésünkben, amelyet a világunkat elborító zűrzenétől csak a szövege különböztet meg. Ma még kissé rejtetten, de már előfordul a pénzszeretet, a hazugság, a spiccesség, az abortusz, a flört, az elválás... Mi lesz így velünk? A keresztyénség kihagyása az Európai Unió alkotmányából előrevetíti, hogy talán a megízetlenült só végzete, a kidobás vár ránk. Ám van másik út is: megtérhetünk. „Uram, szánj meg, összetörve kérem Irgalmas szíved bocsánatát!”