verses bizonyság

Csak vezess, Uram végig és fogd kezem,
Míg boldogan a célhoz elérkezem,
Mert nélküled az én erőm oly kevés,
De hol te jársz előttem, nincs rettegés.

Szent irgalmaddal szívemet födjed bé, :/:
Tedd örömben és bánatban csöndessé,
Hogy hadd pihenjen lábadnál gyermeked,
Ki szemlehúnyva téged híven követ.

Ha gyarlóságom meg nem is érzené: :/:
A vak homályból te mutatsz ég felé;
Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem,
Míg boldogan a célhoz elérkezem.

Bár bűn és kín gyötör,
És nehéz bár szívem,
A Sátán életemre tör:
Kétségbe nem esem.

Bár vétkem súlya nagy,
Mégis hozzád jövök:
A bűnnek gyűlölője vagy,
De kegyelmed örök.

Az én erőm kicsiny,
S a bűn erős nagyon:
Te tudsz s akarsz segíteni,
Hát segíts bajomon!

Az ég oly messze van,
Még messzebb tőled én,
De szent igédben írva van,
Hogy irgalmad enyém.

Nem félek senkitől,
Hisz te vigyázsz reám,
Már bánat és gond sem gyötör:
Meghallgatod imám.

Jézusban bízva én
Szívemet átadom,
Mert így, tudom: akármi ér,
Atyám szeret nagyon.
-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,
Amint vagyok, sok bűn alatt,
De hallva hívó hangodat,
Ki értem áldozád magad:
Fogadj el, Jézusom!

Amint vagyok, - nem várva, hogy
Lelkemnek terhe, szennye fogy,
Te, aki megtisztíthatod: -
Fogadj el, Jézusom!

Amint vagyok, - bár gyötrelem,
S kétség rágódik lelkemen,
Kívül harc, bennem félelem: -
Fogadj el, Jézusom!

Amint vagyok, - vak és szegény,
Hogy kincset leljek benned én,
S derüljön éjszakámra fény: -
Fogadj el, Jézusom!

Amint vagyok, - nincs semmi gát,
Kegyelmed mit ne törne át;
Hadd bízza lelkem rád magát: -
Fogadj el, Jézusom!

Amint vagyok, - hogy a te szent
Szerelmed tudjam, mit jelent
Már itt, s majd egykor odafent: -
Fogadj el, Jézusom!

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-