verses bizonyság

Fogom a kezed
Lassan homályosul el a világ.Távolodik a látható valóság.
Tehetetlenül zuhanok, a múltba révedek.
Agyam nem tartja vissza a felgyorsult képeket.
Minden, mi volt átfut rajtam egy pillanat alatt.
De ez az egy villanás megmaradt.
Nem tudja eltörölni a vénülő emlékezet,
Uram, mikor megfogtam a jobb kezed.
Az életem pozdorjaként elégett.
A homokszemekkel leperegtek az emlékek.
Az ifjúságom oly hűtlenül elhagyott.
Vágyaim kihunytak, mint hajnalban a csillagok.
Szólnék, de szájam makacsul néma marad.
Elmémből kihullanak a szavak.
Testem, mint az ólom elnehezedett,
de lélekben még mindig fogom a jobb kezedet.


Dániel :

Vitrinek porcelán istenkéi, dohos falakon lógó kőcsontvázak,aranytól, brokáttól, drágakövektől roskadozó házak, ó, mily messze vagytok ti Istentől!
Szemforgató, korbácsos szolgák, kik siettek elvégezni Isten helyett a dolgát,
hordószónok prédikátorok, templomi kígyóbűvölők, pojácák, akik hasra estek a tömeg előtt,
ó, mily messze vagytok ti Istentől!
Jaj, a nehéz titkoknak, mit rejtenek a falak, jaj a földi kincseknek, mikhez vér tapadt,
jaj a titkos, dédelgetett bűnöknek, melyek gyönyört szereztek az ördögnek!
Jaj a kenettelen szavaknak, mik a keserűségnek szárnyat adnak,
melyek élettelenek, mint a kő s dolguk végezetlenül le hullanak!
Én sarkig kitárom szívem ablakát s makacsul térdre esek.
Bármit is parancsol e világ ura, dicsőítem szent Neved!