2011. október 3., hétfő
bizonyság
Eltévedtem a múzeumban:
Ott benn a múzeumban eltévedtem, Kedvesem, pedig csak egy pillanatra fordultam el hirtelen.
Csupán egy villanásra engedtem el kezedet, de ez elég volt arra, hogy Mellőled elvesszek.
Varázslatok, praktikák, ákombákom szvasztikák, indián apostolok, cipókeblű idolok ,aszcendensek, szúrák, mantrák és tűzevő szalamandrák, alkímia, bölcsek köve, Thor isten harci pörölye, dohos, bűzös katakombák, miket elleptek a gombák, üveges szemű, holt bálványok, részegen kábuló sámánok, mandalák, miket széthord a szél, sok hűhó semmiért. Bejártam a babonák minden táját, ködös gondolatok zordon hazáját, hol rettentettek idegen csillagzatok, de megtaláltál s Nálad itthon vagyok.
-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-
Ötperces üzenet:
Elszállt egy apró léghajó, lepkekönnyű kis buborék.
Üzenete ötperces volt, a jó hírre ennyi is elég:
Nagykövet voltam, emberek, köztetek.
Fájdalommal vonszoltam végig létemet.
Jézus volt számomra az egyetlen jó barát.
Megtisztelt, hogy végigjártuk együtt a Golgotát.
Kínok közt is öröm volt rövidke életem.
Mert Ő fogta kis kezem s keresztülvitt mindezen.
Íme, az örök Élet, mint ötperces üzenet,
mit szenvedések között szült meg a szeretet.
Itt hagytam e pár szót. Küldetésem lejárt.
Eljött értem egy angyal s karjaiba zárt.
Most Jézussal az Atya jobbján fenn a mennyben vagyok
s tudom már, hogy elültettem a szívetekben a Magot.
-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése