OKTÓBER 22.  Kíméletes kapcsolat 2Korinthus 1,23–24 Hogy Pál apostol miért késett a Korinthusba érkezéssel, annak itt a magyarázata e két igeversben. Nem akart úgy megjelenni előttük, hogy ott fe-nyítéket kelljen gyakorolnia. Inkább várt még, és időt adott, hogy mint érett keresztyének, akik szilárdan állnak a hitben, rendezzék a rendeznivalót az ő érkezéséig. Így vár Jézus is az emberiségre, és ezért nem jött még el. Nem azért, mert megváltoztak tervei, vagy mert nem tartja be ígéretét, hogy eljöjjön öveiért, hanem mert időt akar még adni a rendezéshez, a megtéréshez. „Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzá- tok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen.” (2Pt 3,9) Az Úr nagy türelme is van határa. Meddig vársz? Ha van rendeznivalód, meddig kíméljen és várjon még rád? „Íme, három éve, hogy idejárok gyümölcsöt keresni ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért foglalja a földet hiába? De az így válaszolt neki: Uram, hagyd meg még ebben az évben, míg körülásom és megtrágyázom, hátha terem jövőre, ha pedig nem, akkor vágd ki!” (Lk 13,7–9)  „Kész vagyok... az evangéliumot hirdetni” Róma 1,14–17 Egy alkalommal az egyik bankban, ahol többször jártam, megkértek, töltsek ki egy kérdőívet. Többek között az a kérdés is ott szerepelt, hogy vennék-e fel kölcsönt tőlük, és ha nem, miért nem. Azt válaszoltam, hogy nem, mert nem szeretek adós lenni. Pál apostol azt mondja önmagáról: adós vagyok (14. v.). Mindenkivel szemben adósnak érezte önmagát az evangélium hirdetésével. Olyan sokat kaptam Istentől Jézus Krisztus által, hogy most úgy érzem, adósa lettem. Azt is elmondja Pál, hogy kész az evangéliumot hirdetni (15. v.). Nem- csak az adósság tudata van benne, hanem az is, hogy kész megfizetni adósságát. Nem azért, hogy üdvösségét valahogy megfizesse, mert azt Jézus megfizette a kereszten, és ember azt nem lenne képes megfizetni. Az üdvös- ség ingyen van, kegyelemből (Ef 2,8), és „az igaz ember pedig hitből fog élni” (17. v.). Az a tudat készteti, hogy mások is megmenekülhetnek a kárhozattól. „Adósa” lettél Istennek Jézus Krisztus által? Ha igen, kész vagy, hogy törleszd adósságod? Kérjük az Urat, adjon nekünk erre készséget!

Amit kimondasz---

Egy este, naplemente idején, háza küszöbén elmélkedett a földműves és élvezte a hűvös estét. Közelében  volt egy út, amely a faluba vezetett. Jött valaki, és amikor meglátta a gazdát, elgondolkozott:
 „Ez egy lusta férfi  lehet, nem dolgozik, és az egész napot a küszöbén ülve tölti el...”
Később egy másik utas jött arra. Ő pedig  ezt gondolta:
„Ez a férfi egy szoknyavadász. Csak azért ül itt, hogy a lányokat nézze és megjegyzést tegyen  rájuk...”
A harmadik idegen, aki a helység felé igyekezett, így gondolkozott:
„Ez a férfi biztosan egy  szorgalmas ember. Napközben sokat dolgozott és egész este élvezi a megérdemelt pihenést...”
Túl sokat mi sem tudhatunk a földművesről, aki az ajtó előtt ült. Annál többet a három férfiról: az első egy  lusta ember volt, a másodikban tisztátalan indulatok voltak, a harmadik pedig egy dolgos ember volt.
 Amit  kimondasz, az rólad beszél, különösen, ha másról teszed!
(ismeretlen szerző)

A nagypapa

,,Nagypapa és nagymama összevesztek valamin, s nagymama annyira dühbe gurult, hogy nem szólt többet nagypapához.
Másnap nagypapa már teljesen megfeledkezett a vitáról, de nagymama továbbra sem figyelt rá, és nem is szólt hozzá. Tehetett a nagypapa akármit, nem tudta a párját kihúzni sértődött hallgatásából.
Végül is nagypapa hozzáfogott turkálni a szekrényekben és a fiókokban.
Miután ez így ment egy darabig, nagymama már nem bírta türtőztetni magát:
- Mi az ördögöt keresel ? - kérdezte dühösen.
- Istennek legyen hála, megtaláltam! - mondta nagypapa hamiskás mosollyal.
- A hangodat!"