Dicséret

Meghódolok Uram előtted.

Hatalmad látom, ismerem.

Neked köszönhetem, hogy lettem:

Te vagy teremtő Istenem.

Neked köszönhetem hogy élek,

s ezer halálos buktatón

nem vesztem el, - hiszen Te voltál

megtartóm és oltalmazóm.

S mert az ördög zsákmánya lettem,

és veszni tért az életem,

- hogy megszerezd, - a véred árán

megváltóm is lettél nekem.

Áldásodat meg nem becsültem,

eltaszítottam kezedet,

Te türelmesen csak megáldasz,

mert jóság vagy és szeretet.

Vigasztalás az is, ha méltán

meg-megdorgálsz, s ha néha versz,

mert bíztat a hit: gyermekednek

tekintesz, s mint Atyám, nevelsz.

S ha majd az életem kialszik,

nem zár pokol, se sírhalom.

Tenálad vár az üdv, az élet,

mert Irgalom vagy, Irgalom.

Bódás János

(Hozsannázó napok I. kötet 56.old)

Jöjjön akármi: Isten hatalmas!

Isten hatalmas!

Ki az közöttünk,

aki élete estéje felé tart

és fél a haláltól?

Miért ez a félelem?

Isten hatalmas!

Ki az közöttünk,

aki szerettei halála miatt

kétségbeesik?

Miért ez a kétségbeesés?

Isten tud szenvedéseket elhordozó

erőt adni.

S ha megrokkant egészsége miatt

aggódik valaki,

miért ez az aggódás?

Jöjjön akármi: Isten hatalmas!

Ha napunk beborul,

és éjszakánk ezer éjfélnél sötétebb,

gondoljunk mindig arra,

hogy van a világban egy hatalmas,

áldó erő: Isten!

Ő utat tud mutatni a kilátástalanságban.

A sötét tegnapot

Ragyogó holnappá akarja változtatni –

S végül az Örökkévalóság

Ragyogó reggelévé.

Martin Luther King – Túrmezei Erzsébet

(Hozsannázó napok I. kötet 58. old)

Érthetetlen értelem

Ő érthetetlen örök Értelem,

Te mindenre kiáradsz végtelen

jósággal s vonzással felségesen.

Teremtő és fenntartó Hatalom,

az ujjnyomodat kitapogatom

a jelenségekben s az anyagon.

Amit Te alkotsz, mindaz műremek,

Te kormányozod a csillagrendszerek

suhanását, világegyetemet.

S a harmatcsepp, ahogy ring tüzesen

lombon, fűszálon, rózsalevélen,

Téged hirdet, s az csupa kegyelem.

Ölbey Irén

(Hozsannázó napok I. kötet 59. old)

Dicsérni Téged

Sugárözönnel dicsőít a Nap,

Zsoltárt zeng Néked zúgó fergeteg.

Harmatból fűz a fűszál gyöngyfűzért,

Hogy tükrözhesse fényességedet;

Virágbetűkkel ír a kikelet

Himnuszt Hozzád a rétek bársonyán.

Piciny fiának Rólad énekel

Lomb rejtekén a boldog csalogány.

A fény, a szín, a hang: ezer csoda

Egyért van mind: hogy áldjon Tégedet,

Csak énnekem nincs semmi eszközöm,

Mikor dicsérni vágyom nagy Neved,

Csupán szavak, sok szürke, bús madár...

Ne nézd, hogy mind fakó, erőtelen.

Szívemre nézz, mely úgy, de úgy szeretne

Dicsérni Téged, áldott Istenem!

Gyengéné Fogarassy Margit

(Hozsannázó napok I. kötet, 59. old)

 (Isten dicsőítése, nyár)