verses bizonyság

Amigo Gondok

Nincs jókedvem, nem vagyok most boldog,
Szüleimmel voltak otthon gondok.
Öregek, s nem értik, hogy a fiatal szív heves,
Örök a vita, de mit kezdjek most mondd meg!
Te, Aki fenn vagy, csak Te látod bajom,
Nem tudom most mi legyen, ehhez én már kevés vagyok.
Reggel boldogan ébredtem, lelkemet nem terhelték gondok,
Kicsiny ígérettel szívemben mosolyogni láttam a napot.
De egyszerre minden megváltozott,
Mitévő legyek most, ó, Magasságos?

-,-,-,-,-,,-,-,-,-,-,-,-,,-,,-,-

Orbán Hajnalka  Istenem
Tetszeni akarok Istennek.
Amikor a felhők mennek, szivárványban,
jégesőben, végtelen nagy szeretetben,
amikor fáj, vagy amikor jó, amikor leesik a szűztiszta hó,
Te Uram mindig velem, mindig fogod Te a kezem,
s ha hajóm süllyedne is olykor,
Te mindig lenyúlsz, mindig jókor,
szeretlek téged Istenem, maradj kérlek mindig velem.

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,,-,--

Amigo Gondok
Nincs jókedvem, nem vagyok most boldog,
Szüleimmel voltak otthon gondok.
Öregek, s nem értik, hogy a fiatal szív heves,
Örök a vita, de mit kezdjek most mondd meg!
Te, Aki fenn vagy, csak Te látod bajom,
Nem tudom most mi legyen, ehhez én már kevés vagyok.
Reggel boldogan ébredtem, lelkemet nem terhelték gondok,
Kicsiny ígérettel szívemben mosolyogni láttam a napot.
De egyszerre minden megváltozott,
Mitévő legyek most, ó, Magasságos?

Orbán Hajnalka Istenem
Tetszeni akarok Istennek.
Amikor a felhők mennek, szivárványban,
jégesőben, végtelen nagy szeretetben,
amikor fáj, vagy amikor jó, amikor leesik a szűztiszta hó,
Te Uram mindig velem, mindig fogod Te a kezem,
s ha hajóm süllyedne is olykor,
Te mindig lenyúlsz, mindig jókor,
szeretlek téged Istenem, maradj kérlek mindig velem.

-,-,-,-,,,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,

Ady Endre Istenhez hanyatló árnyék
"Mint az árnyék, mikor elhanyatlik, el kell mennem
és ide s tova hányattatom, mint a sáska."
Zsoltárok könyve 109.

Akaratomból is kihullassz Én akart, vágyott Istenem,
Már magamat sem ismerem S Hozzád beszélni rontás fullaszt.

Üldöztetésimben kellettél S kerestelek bús-szilajon
S már-már jajomból kihagyom Neved, mely szebb minden neveknél.

Szent Képzelés, örök hit-balzsam, Ki létlenül is leglevőbb,
Meghalok szent Szined előtt S akarom, hogy hited akarjam.

Megűzetek s nem nyugszom addig, Míg hitedet meg nem nyerem.
Mert kockán van az életem, Mint árnyék, mikor elhanyatlik.

S hányattatom, miként a sáska, Mert csak Tenéked van erőd
S mert nem láttam régen előbb: Nem szabad hinni senki másba.