verses bizonyság

AKIT SZERETSZ...

 Akit szeretsz, ajándékként fogadd

Az Úr kezéből, s légy hálás e kincsért!

Nem érdemed, hogy tiszta, szép, eszes;

Érette Isten áldott nevét dicsérd!

 Akit szeretsz, szeresd szerelmesen,

Becézgesd szépmívű, gyöngéd szavakkal!

Ha jönnek is a szürke köznapok,

Legyen virággal díszített az asztal.

 Akit szeretsz, szeresd imádkozón;

Hordozd erőtlenségeit szelíden.

Állj érte naponként az Úr előtt;

Kegyelméből javadra fordul minden.

 Akit szeretsz, szeresd örvendezőn.

Ne verjen sátrat nálatok a bánat!

Harsanjon kacaj! Jókedvű beszéd,

Vidám énekszó lengje át a házad.

 Akit szeretsz, szeresd hűségesen.

Cserben ne hagyd soha. Légy hű halálig!

Boldog, ki társát boldoggá teszi,

Kinek az Ige szent fénye világít.

 A LEGNAGYOBB CSALÁD

 Ismertem egy kínzott embert. Árva volt szegény.

Evezőjét vesztett bárka a lét tengerén.

 Édesanya nem ölelte, Nem féltette őt.

Apai szív nem sugárzott Szívébe erőt.

 Űzött vadként kóborolt, mint Egy halálra szánt,

Míg egy csöndes estelen egy Ház előtt megállt.

 Apró otthon ablakából Ének hangja szólt,

Megragadta ott az úton Búsan baktatót.

 Majd behívta és bevonta. Félve engedett.

Ige mellett volt együtt egy  Kis gyülekezet.

 Fájó szívét megragadta Isten szent szava.

Üdvösségben részesült ott  Akkor éjszaka.

És ki addig hontalan volt, Otthonra talált.

Anyja helyett anyát kapott, Testvért és apát.

 Mert család az Úrnak népe, Szent és drága nép:

Földre szállott szép mennyország, Üdvös menedék!

 A MENYASSZONY DALA 

 Feladom sikeres, szomorú magányom.

Elhagyom anyámat, bárhogy is sajnálom.

Búcsúzom apámtól, bármennyire fáj is...

Szerelem csillaga, utamon világíts!

 Ahová te indulsz, oda megyek immár...

De mit tegyek, hogyha Istentől elhívnál?!

Néped az én népem, mondom a szép Igét;

De így hadd folytassam: Istenem a tiéd!

 Utamat mostantól nem egyedül járom...

Bárcsak megtalálnám tiszta boldogságom!

Reménység lámpása, utamon világolj!

Hitemnek parazsa, oltáromon lángolj!

 Vasból vert bűn-béklyóm Krisztus rég leverte,

szeretet igáját rakta rám helyette.

Szolgálni óhajtom őt, amíg csak élek...

Induljunk hát együtt - egy test és egy lélek.

 Áldjon és őrizzen minket az Úr Isten,

Csodatévő karja védjen és segítsen!

Kísérjen az úton szeretet, imádság,

Meg ne rontsa senki frigyünk boldogságát.

 Jól tudom: itt minden, de minden hiába,

Ha az Úr a házat nem őrzi-vigyázza...

De ki benne bízik, megmarad mindvégig,

Annak életében Isten arca fénylik.

 AZ ÚR HÁZA 

 Megkondul a harang. Azt zengi az érchang:

Jöjj, vár az Úr háza.Ma örvendjünk együtt!

Az Úr napja eljött: Bú, gond és baj múljék!

 Szent Igéje szólít, Szelíd szava gyógyít...

Jöjj, dicsérjük, áldjuk!

A KISGYERMEK PÉLDÁJA                                                                               

Neves sztárokhoz hasonlóvá lenni! Vonzóbb e célnál nem is lehet semmi.  - Így vélekedsz... És Jézus nem neheztel, Csak játszik csöndesen a gyermekekkel.  Majd föltekint, majd egyet ott kiválaszt, És megadja a mély értelmű választ.  Ki lesz nagyobb a mennyek országában? Te is lehetsz - kicsiny gyermekké váltan!  Alázat, tisztesség és egyszerűség - Az életedet ezek ékesítsék!  Ki hajlékát egy gyermekkel megosztja, Otthonába a Megváltót fogadta.  Ki önmagát őszintén megalázza, Csak az mehet a mennyek országába. Bízd Atyádra az élted, mint a gyermek, Így nyerhetsz tőle majd örök kegyelmet!