Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
A SZELLEMI BECSÜLETESSÉG KÉRDÉSE
"Mind a görögöknek, mind a barbároknak, mind a bölcseknek, mind a tudatlanoknak köteles vagyok..." (Róm 1,14).
Pált eltöltötte az az érzés, mennyire adósa Jézus Krisztusnak, és hogy ezt kifejezhesse, teljesen odaadta magát az Urának. Pál életének nagy ihletettsége az a látás volt, hogy Jézus Krisztus az ő szellemi hitelezője. Ugyanilyen adósnak érzem-e én is magam Jézus Krisztussal szemben minden egyes megváltatlan lélekre vonatkozóan? Akkor élek szellemi értelemben becsületesen, ha ezt az adósságot a lelkekre nézve törlesztem. Ami az életemben értékes, még a legkisebbet is Jézus Krisztus váltságának köszönhetem. Vajon teszek-e valamit azért, hogy váltsága más emberek életében is érvényesüljön? Csak olyan mértékben tehetem ezt, amennyire Isten Szent Szelleme adós voltom tudatát kimunkálhatja bennem. Nem felsőbbrendű személynek kell lennem az emberek között, hanem Jézus Krisztus rabszolgájának. "Nem a magatokéi vagytok" (1Kor 6,19). Pál önmagával fizetett Jézus Krisztusnak. Azt mondta: Adósa vagyok mindenkinek az egész föld kerekségén Jézus Krisztus evangéliumával. Azért vagyok szabad, hogy teljesen szolgája lehessek Uramnak. Ez a Jézus Krisztusnak elkötelezett ember jellemvonása, aki szellemi vonalon becsületes. Hagyd abba az imádkozást magadért és add oda magadat másokért, mint Jézus rabszolgája. Így leszünk valóban megtört kenyér és kiöntött bor.
A SZELLEMI BECSÜLETESSÉG KÉRDÉSE
"Mind a görögöknek, mind a barbároknak, mind a bölcseknek, mind a tudatlanoknak köteles vagyok..." (Róm 1,14).
Pált eltöltötte az az érzés, mennyire adósa Jézus Krisztusnak, és hogy ezt kifejezhesse, teljesen odaadta magát az Urának. Pál életének nagy ihletettsége az a látás volt, hogy Jézus Krisztus az ő szellemi hitelezője. Ugyanilyen adósnak érzem-e én is magam Jézus Krisztussal szemben minden egyes megváltatlan lélekre vonatkozóan? Akkor élek szellemi értelemben becsületesen, ha ezt az adósságot a lelkekre nézve törlesztem. Ami az életemben értékes, még a legkisebbet is Jézus Krisztus váltságának köszönhetem. Vajon teszek-e valamit azért, hogy váltsága más emberek életében is érvényesüljön? Csak olyan mértékben tehetem ezt, amennyire Isten Szent Szelleme adós voltom tudatát kimunkálhatja bennem. Nem felsőbbrendű személynek kell lennem az emberek között, hanem Jézus Krisztus rabszolgájának. "Nem a magatokéi vagytok" (1Kor 6,19). Pál önmagával fizetett Jézus Krisztusnak. Azt mondta: Adósa vagyok mindenkinek az egész föld kerekségén Jézus Krisztus evangéliumával. Azért vagyok szabad, hogy teljesen szolgája lehessek Uramnak. Ez a Jézus Krisztusnak elkötelezett ember jellemvonása, aki szellemi vonalon becsületes. Hagyd abba az imádkozást magadért és add oda magadat másokért, mint Jézus rabszolgája. Így leszünk valóban megtört kenyér és kiöntött bor.
-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-
Myra B. Welch: A mester érintése
Ütött-kopott volt, s az árverező Úgy hitte, fáradni kár.
Mégis kezébe vette a vén hegedűt, S mosolyogva mutatta fel.
– Hölgyeim és uraim, figyelmet kérek! Lássuk, a licitálást ki kezdi?
Egy dollár, ott hátul, kettő, igen! Csak kettő? Ki ad hármat?
Három dollár először, és másodszor is... Már koppant volna a kalapács, de mégsem,
A terem végéből ősz hajú férfi Lépett közelebb, s felemelte a vonót;
Letörölte a port az ódon hangszerről,Felhangolta a megereszkedett húrokat.
Tiszta és édes dallam kelt szárnyra, Akár egy égi angyal éneke.
Mégis kezébe vette a vén hegedűt, S mosolyogva mutatta fel.
– Hölgyeim és uraim, figyelmet kérek! Lássuk, a licitálást ki kezdi?
Egy dollár, ott hátul, kettő, igen! Csak kettő? Ki ad hármat?
Három dollár először, és másodszor is... Már koppant volna a kalapács, de mégsem,
A terem végéből ősz hajú férfi Lépett közelebb, s felemelte a vonót;
Letörölte a port az ódon hangszerről,Felhangolta a megereszkedett húrokat.
Tiszta és édes dallam kelt szárnyra, Akár egy égi angyal éneke.
Elhallgatott a muzsika, s az árverező Furcsán fojtott hangon szólt:
– Ki ad többet a régi hegedűért? Felmutatta a hangszert és a vonót.
– Ezer dollár, ki ad érte kettőt? Kétezer dollár! Ki ad hármat?
Háromezer először, háromezer másodszor, Háromezer harmadszor!
Tapsolt a terem, de valaki bekiabált: – Nem értem, mitől ez a hirtelen
Értéknövekedés? Nem váratott magára a válasz: – A mester érintésétől.
– Ki ad többet a régi hegedűért? Felmutatta a hangszert és a vonót.
– Ezer dollár, ki ad érte kettőt? Kétezer dollár! Ki ad hármat?
Háromezer először, háromezer másodszor, Háromezer harmadszor!
Tapsolt a terem, de valaki bekiabált: – Nem értem, mitől ez a hirtelen
Értéknövekedés? Nem váratott magára a válasz: – A mester érintésétől.
Sok emberélet, akár a lehangolt húr, Ütött-kopott, vétkektől szennyes,
Megkaphatja bárki olcsón,Bizony, mint az avítt hegedűt.
Egy tál lencse, pohár bor, Perdül a kocka – és sodródik tovább.
Az ára szinte semmi, s kis híjánKoppan már a kalapács.
Ám jő a mester, s a tudatlan tömegNem érti, mitől a hirtelen változás,
Ami a lélek értékét megezerszerezi. Pedig egyszerű: a mester érintésétől.
Megkaphatja bárki olcsón,Bizony, mint az avítt hegedűt.
Egy tál lencse, pohár bor, Perdül a kocka – és sodródik tovább.
Az ára szinte semmi, s kis híjánKoppan már a kalapács.
Ám jő a mester, s a tudatlan tömegNem érti, mitől a hirtelen változás,
Ami a lélek értékét megezerszerezi. Pedig egyszerű: a mester érintésétől.
-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése