ígei bozonyság

 A CSÜGGEDÉS KÖVETKEZMÉNYEI                                                   

 „Mint a fecske és a daru, sipogtam, nyögtem mint a galamb, szemeim a magasságba meredtek: Uram! erőszak rajtam, szabadíts meg" (Ézs 38:14).

A bibliai leírás nem hagy kétséget afelől, milyen erős volt az Ezékiást hangos sírásra késztető fájdalom. Az érzelmi gyötrelem kifejezése kultúránként eltérő. Van, ahol némán szenvednek, kerülve a nyilvános, feltűnő panaszkodást. Mások, mint pl. Ezékiás, nyögnek és sírnak szomorúságukban. Személyiségbeli különbségek is léteznek. Egyesek nyugodtabban gondolnak a halálra, mint mások. Hosszan tartó vagy végzetes betegségben szenvedőknél általában megfigyelhetők depresszióra utaló tünetek. Ezékiás király halálos betegségbe esett. Ezért kerítette hatalmába a depresszió, amit Ézsaiás könyve 38. fejezete ír le. A depresszió tünetei olyan fájdalmasak is lehetnek, hogy a beteg öngyilkosságot kísérel meg, így akarva szabadulni a szörnyű állapottól. A klinikai depresszióban szenvedők több mint 10%-a véget is vet az életének. Ez egyértelműen súlyos betegség, és ennek megfelelően kell kezelni.
1Kir 19:4 Zsolt 31:11 Zsolt 77:5 Zsolt 102:5-6                                               
 Milyen tünetekről olvashatunk a következő versekben?                                     
 A depresszió különféle fájdalmas módon jelentkezhet: a) mély szomorúság (bánat); b) az ember nem akar semmit tenni, még örömteli dolgokat sem; c) változik az étvágya, fogyni vagy hízni kezd; d) alvászavar lép fel, túl kevés vagy túl sok alvás; e) önbizalomhiány; f) nem kiegyensúlyozott, helytelen gondolkodás és memóriazavar; g) halállal és öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok. Egyeseknél csak egy-két tünet jelentkezik, másoknál több, és akár hónapokig is szenvednek, mielőtt változás állna be. Sok esetben roppant nagy a depresszióval járó teher, ezért feltétlenül szükséges az orvosi vagy lelki segítség.

Előbb-utóbb mindannyian találkozunk a szomorúsággal és a csalódással, így vagy úgy. Általában mi az, ami elcsüggeszt? Miért? Idézzünk fel olyan eseteket, amikor Isten vezette az életünket! Hogyan találunk reményt és bátorítást, ha az Úr múltbeli tetteire gondolunk? Miért olyan fontos életben tartani ezeknek az emléké

ÉRZÉSEK VAGY TÉNYEK

A történet szerint egyszer megkérdezték Luther Mártontól: érezte-e, hogy Isten megbocsátott neki. Luther így válaszolt:
„Nem, de olyan biztos vagyok benne, mint a mennybéli Isten létezésében. Mert az érzések jönnek és elmúlnak, az érzések becsaphatnak. Az én biztosítékom Isten Szava, hinni semmi másban nem érdemes!"
Ez nem is változott az évek során. Sokszor nehéz „érezni" a megbocsátást. Itt van szükség a hitre. A keresztyén hit alapja pedig a meggyőződés, hogy Isten nem hazudik. „Vétkemet bevallom néked, bűnömet el nem fedeztem. Azt mondtam: Bevallom hamisságomat az Úrnak – és te elvetted rólam bűneimnek terhét" (Zsolt 32:5).
A megbocsátás a talaj, amibe az Úr beleplántálta érzelmi gyógyulásunkat és azt a képességet, hogy újból szeretni tudjunk.
Minden képességünk, lehetőségünk Istentől ered. Azért kapjuk, hogy szent bizalommal megőrizzük. Isten segítségével nagylelkűen juttathatunk másoknak is áldásainak gazdag tárházából.
Néhány jól megválasztott megbocsátó szó olyan, akár a fertőtlenítőszer, ami megtisztítja a sebet és elindítja a gyógyulás folyamatát.

--,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-