[Máté 13:1-23.]
"Akinek van füle, hallja!
A ti szemetek pedig boldog, mert lát, és fületek boldog, mert hall."
A magvető példázatát elég gyakran halljuk Istentiszteleteken, de talán mégsem elégszer. őszintén szólva nem szeretem, ha egy hosszú igerész van kijelölve olvasásra, és először kedvem sem volt elolvasni, de megtettem. és úgy olvastam, mintha sosem hallottam volna ezt a példázatot. annyira furcsa volt számomra, abszolút idegen történet. a mondanivalója magával ragadott, mivel teljesen aktuális a téma most számomra, nagyon foglalkoztat a magvetés. annyira megszólított Isten, hogy egyes verseket többször is újra olvastam. a héten, vagy úgy mostanában az a kérdés merült fel bennem, hogy vajon elvetjük egyáltalán a magokat? csak mert sokszor úgy érezzük, hogy csinálunk valamit, azt gondoljuk, hogy egy túl jó bizonyságtételt tettünk például, és látszata semmi. nincs reakció, csend van, nincs visszajelzés. emiatt elcsüggedem sokszor, hogy hiába fáradozom, nincs gyümölcstermés... pár nappal később értette meg velem Isten, hogy minden az Ő időbeosztása szerint történik, és ne csüggedjek el, ha nincs termés azonnal, majd lesz! csak kitartóan kell tovább szórogatni a magvakat! ha rögtön az elején feladjuk, és nem hintjük el a magot, akkor nincs is esély arra, hogy valaki megismerhesse Istent, és elfogadja Őt Megváltójának! és pedig minél többeket az örök életre kell vinnünk, sosem tudhatjuk, kiben mikor kezd csírázni a magvacska, és mikor terem jó gyümölcsöt!
"Én ültettem, Apollós öntözte, de a növekedést az Isten adta." [1Kor. 3:6.]
-,--,--,-,,-,-,-,-,-,-,-,-,-,,,-"Az Úr önszántából és készségesen Önmagát ajánlja fel nekünk az Ő Krisztusában, akiben a mi nyomorúságunk helyett teljes boldogságot kínál nekünk." Kálvin--,-,--,,-,-,-,-,--,,,,,-,,-,-,--,-,,,,,
-,-,,,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,,-,-,,-"Akinek van füle, hallja!
A ti szemetek pedig boldog, mert lát, és fületek boldog, mert hall."
A magvető példázatát elég gyakran halljuk Istentiszteleteken, de talán mégsem elégszer. őszintén szólva nem szeretem, ha egy hosszú igerész van kijelölve olvasásra, és először kedvem sem volt elolvasni, de megtettem. és úgy olvastam, mintha sosem hallottam volna ezt a példázatot. annyira furcsa volt számomra, abszolút idegen történet. a mondanivalója magával ragadott, mivel teljesen aktuális a téma most számomra, nagyon foglalkoztat a magvetés. annyira megszólított Isten, hogy egyes verseket többször is újra olvastam. a héten, vagy úgy mostanában az a kérdés merült fel bennem, hogy vajon elvetjük egyáltalán a magokat? csak mert sokszor úgy érezzük, hogy csinálunk valamit, azt gondoljuk, hogy egy túl jó bizonyságtételt tettünk például, és látszata semmi. nincs reakció, csend van, nincs visszajelzés. emiatt elcsüggedem sokszor, hogy hiába fáradozom, nincs gyümölcstermés... pár nappal később értette meg velem Isten, hogy minden az Ő időbeosztása szerint történik, és ne csüggedjek el, ha nincs termés azonnal, majd lesz! csak kitartóan kell tovább szórogatni a magvakat! ha rögtön az elején feladjuk, és nem hintjük el a magot, akkor nincs is esély arra, hogy valaki megismerhesse Istent, és elfogadja Őt Megváltójának! és pedig minél többeket az örök életre kell vinnünk, sosem tudhatjuk, kiben mikor kezd csírázni a magvacska, és mikor terem jó gyümölcsöt!
"Én ültettem, Apollós öntözte, de a növekedést az Isten adta." [1Kor. 3:6.]
-,--,--,-,,-,-,-,-,-,-,-,-,-,,,-"Az Úr önszántából és készségesen Önmagát ajánlja fel nekünk az Ő Krisztusában, akiben a mi nyomorúságunk helyett teljes boldogságot kínál nekünk." Kálvin--,-,--,,-,-,-,-,--,,,,,-,,-,-,--,-,,,,,
Milyen nagy alkotásaidnak száma, Uram! Valamennyit bölcsen alkottad, tele van a föld teremtményeiddel. (Zsolt. 104,24) Isten teremtményeivel tele van a föld és milyen csodálatos belegondolni abba,hogy Isten gondot is visel teremtményeiről. Kis porszemek vagyunk,de Isten féltőn óv,hordoz bennünket,akkor is ha ezt nem érezzük,akkor is,amikor úgy gondoljuk,hogy Isten mintha elfeledkezett volna kéréseinkről,imáinkról .Ő tudja,hogy mikor és mire van szükségünk és ha nem is jön rögtön a válasz,Ő akkor is meghallgat minket. Amikor vergődünk,akkor is Ő nála nyerhetünk megnyugvást. Ez ad erőt minden nap,amikor a hullámok mintha összecsapnának a fejem felett,ilyenkor is futhatok Ő hozzá,ahol megnyugszik a lelkem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése