Balog Miklós : A GYOM
Amikor két levélkében kikél oly gyönge a gyom és paréj. Meg nem halad vékony cérnaszálat, azt véled senkinek sem árthat. De csakhamar mélyen a földbe, lefúródik éhes gyökere. S szívja a drága nedveket, melyeket a föld rejteget. Nő, izmosul, hajt sűrűn és sokat, Árnyékos, ernyős ágbogat. Körötte már a kerti vetemény, elfonnyad, elsárgul szegény. Kezdő kertész, hát jól jegyezd meg ezt: A gyomirtást későn ne kezd! Ha már a kertben mindent elnyomott, késő irtani a gyomot. Gyermek, a bűn is kezdetben kicsiny. Azt gondolod, csak balga csíny. De csakhamar felnő, nagyra föl. S szívedben minden jót ki öl.
-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-
A JÉZUST SZOLGÁLÓ CSALÁD
Lázár, Márta és Mária mindig kaput tártak betániai házukban az Emberfiának. Mikor Márta vacsorával szolgált köztük egyszer, Mária hű Urunk lábát dús drága kenettel öntözte meg, s törölgett saját szép hajával. Megtelt a ház a kenetnek csodás illatával. Görbe szemmel nézte Júdás, ki is mondta nyomban, hogy használta volna ő a kenet árát jobban: „Szegényeknek kellett volna! Mért így tékozolni?“ Pedig azért mondta csupán, legyen miből lopni. Jézus Mária mellé áll, így szól s rá nagy csönd lesz: „Temetésem idejére tartogatta ő ezt. Mert nem akkor tisztel csupán majd ha eltemetnek: míg itt élek, adja jelét igaz tiszteletnek.“ Jézusra a papi tanács jaj, még itt is “rászállt“, amiért feltámasztotta halálából Lázárt. Ők is meg akarták ölni, hisz puszta élete bizonyság volt Jézus mellett; érte hittek Benne. Lázár, Márta és Mária példáját követve, Szolgáljunk az Úr Jézusnak s örömünk lesz Benne!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése