bizonyság

JÚLIUS 14. A Krisztusra épülő egyház 1Timóteus 3,14–16 A szolgálat természetét az egyház természete határozza meg. A gyülekezet több mindenre épülhet. Vannak olyan közösségek, amelyek a hagyományokra, anyagiakra alapoz, vagy az épület határozza meg őket. A kultúrára épült gyülekezet összeomlik. Jézus Krisztus azt mondja, hogy felépítem egy- házamat. Ez azt jelenti, hogy a gyülekezet olyan valami, amit fel kell építeni, a másik, hogy az építő maga Jézus Krisztus. Krisztus teste megtért, újjászületett emberekkel épül. Úgy a gyülekezet életében, mint egyéni életünkben lehetnek rejtett hibaforrások. Az egyik, ha alap nélkül történik az építkezés. „Mert más alapot senki sem vethet a meglévőn kívül, ami a Jézus Krisztus.” (1Kor 3,11) Kevés az, ha valaki csak rendes, kedves, erkölcsös, igazodik másokhoz. Bár ezek erények, de csak ha Krisztusban vagyunk, akkor értékesek és elfo- gadottak Istentől. A másik hiba, ha van alap, de nincs építés. „Ugyanis ennyi idő múltán már tanítóknak kellene lennetek, mégis arra van ismét szükségetek, hogy titeket tanítson valaki az Isten beszédeinek alapelemeire, mert olyanokká lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem kemény eledelre.” (Zsid 5,12) / A fenyítés nem fogott rajtuk Jeremiás 2,26–32 Az ember egyik nagy ellensége a rövid távú gondolkodás. Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok – tartja a közmondás is. Izrael népének is ak- kor éppen az volt a jó, hogy sok istenük legyen. Ma is lehet készíteni ilyene- ket képzetekből és elképzelésekből. Ezek, mivel korszerű és divatos istenek, a korral és a divattal együtt letűnnek, és ha baj van, nem tudnak segíteni. Van az egy igaz, élő Isten, aki hall, lát, érez, fegyelmez, emlékezik, emlékeztet és vár bennünket. Isten figyelmeztet, hogy nem elég csak a nyomorúság idején keresni őt: „Kelj fel, szabadíts meg minket!” (27b v.) Azt akarja, hogy neki szolgáljunk, aka- rata szerint éljünk. A lelki süketség következményekkel jár. Megtörténhet, hogy Isten nem úgy nyilvánítja ki haragját, hogy büntet, hanem azt mondja: „hagyom tovább vétkezni”. Pál így mutatja be a megátalkodott bűnösök sorsát: „mivel nem méltatták Istent arra, hogy megtartsák ismeretükben, Isten kiszolgáltatta őket az erkölcsi ítéletre képtelen gondolkodásnak, hogy azt tegyék, ami nem illik” (Róm 1,28). Isten fenyítése mögött szeretete húzódik meg. „Amikor az Úr ítél minket, akkor nevel, hogy a világgal együtt el ne vesszünk.” (1Kor 11,32) /

 -,---,-,-,-,-,-,-,-,-,,-,--,-,--

Szeressétek egymást, de ne csináljatok bilincset a szeretetből.
Hagyjatok teret egymásnak az együttlétben.
Álljatok egymás mellett, de ne túl közel egymáshoz, mert a fák sem nőnek egymás árnyékában.
Örüljetek és ujjongjatok együtt, de időnként engedjétek egymást egyedül lenni.
Gondoljatok arra, hogy a lant húrjai is külön állnak, mégis ugyanaz a zene szól rajtuk. (Kahlil Gibran)

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,--,