verses bizonyság

-,-,-,-,-,,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,,,--,---,-
Sok magányos ember panaszkodik az egyedüllétre, és arra vár, hogy bekopogjon hozzá valaki. A magányosság következmény, okozat. Az ok az elutasítás, amely az egyedüllétet okozza. Aki becsukja szíve kapuját, kirekeszti magát az élet folyamatából. Ilyen körülmények között megmerevedik, beszűkül, még inkább elutasító és magányos lesz. A magányos ember ön centrikus, tele van panasszal, görcsösen ragaszkodó, nem ritkán fenyegetőző, így nem szívesen látogatják vendégek. Aki egyedül érzi magát, és azt hiszi, senki nem szereti, tegye fel magának a kérdést: , , mi hiányzik nekem?”, és azzal ajándékozza meg a környezetét.

-,--,-,-,-,-,-,-,-

 Légy boldog! Reggel légy boldog azzal, amid van! Este légy boldog azzal, ami vagy! Légy boldog! Ne panaszkodj! Ki panaszkodik? A benned élő koldus. Ha panaszkodsz, a tudatlanság mocsarában táncolsz. Ha nem panaszkodsz, akkor a világ összes lehetősége a lábad előtt hever, és Isten új nevet ad neked: törekvés. A fény és gyönyör világában a törekvés a legfőbb kincs. (Sri Chinmo

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,- 

Leo Buscaglia, az író és előadó beszélt egy versenyről, amelyen zsűritagnak kérték fel.
A verseny célja az volt, hogy megtalálják a legfigyelmesebb gyermeket.
A győztes egy négy éves fiú lett, akinek szomszédja, egy idős bácsi, nemrég veszítette el a feleségét.
Amikor a gyerek meglátta, hogy az öregember sír, átballagott a szomszéd kertjébe, felmászott a bácsi ölébe, és ott kuporgott.
Később az anyja kérdésére, hogy mit mondott az öregnek, így felelt:
- Semmit, csak segítettem neki sírni

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,

Szeressétek egymást, de ne csináljatok bilincset a szeretetből.
Hagyjatok teret egymásnak az együttlétben.
Álljatok egymás mellett, de ne túl közel egymáshoz, mert a fák sem nőnek egymás árnyékában.
Örüljetek és táncoljatok együtt, de időnként engedjétek egymást egyedül lenni.
Gondoljatok arra, hogy a lant húrjai is külön állnak, mégis ugyanaz a zene szól rajtuk. (Kahlil Gibran)

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,,,-,,,,-,-,-,-,-,-,,-,-,--, 

Határozd el, hogy ma tökéletesen végzed a munkádat. Határozd el, hogy ma nem leszel ingerlékeny, nem veszekszel, és senkire sem mondasz rosszat. Határozd el, hogy ma mosolyogsz, kedves és megértő leszel mindenkihez. Határozd el, hogy ma bátor szívű, önzetlen és jó leszel. Ha mindez ma sikerül, próbáld meg holnap is, csak a kezdet nehéz. Ne feledd el, hogy ezzel a legbiztosabb útra léptél, mely a boldogsághoz vezet.

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,,,,,,,,-,-,-,-,-,-,-,--,--,-,
Egy csoport diák, akik nagy karriert futottak be, összejöttek, hogy meglátogassák régi egyetemi tanárukat. A beszélgetés hamar panaszkodásban csapott át a stresszes élet és munka kapcsán. A tanár, kávét ajánlva fel vendégeinek, kiment a konyhába, s egy nagy kannányi kávéval és többféle csészével tért vissza: porcelán, műanyag, üveg; néhányan simák voltak, néhány közülük drága és ritkaság volt, s szólt, hogy mindenki szolgálja ki magát. Amikor minden diák kezében egy csésze kávé volt, a tanító így szólt:
"Megfigyeltétek, minden szép és drága csésze elkelt, hátrahagyva az olcsó, műanyag csészéket? Habár mindenkinek az a természetes, hogy mindenből a legjobbat kívánjátok magatoknak, ez a problémáitok és a stresszetek forrása is. Amit valójában mindenki akart, az a kávé volt, s nem a csésze, de tudatosan a jobb csészékre vadásztatok, s egymás csészéit figyeltétek. Feltételezzük, hogy az Élet a kávé, s a munkahelyek, a pénz, és a társadalmi pozíció a csészék. Ezek csak eszközök az Élethez, de az élet minőségét nem változtatják meg. Néha, azzal, hogy csak a csészére figyelünk, elmulasztjuk élvezni a benne lévő kávét. Tehát, barátaim, ne engedjétek, hogy a csészék irányítsanak. . . , a kávét élvezzétek"

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,,--,

 VALAKI MINDÉG VÁR !

Valami mindig vár.
Hol munka, lárma, hajsza,
hol a mindennapok küzdelme, harca,
hol keservek és kísértések,
próbák, bukások, szenvedések,
hol csend, csend, csend...
Kívül?
Vagy bent?
Valami mindig vár.

S Valaki mindig vár.
Mert Jézus mindig, mindenütt ott van.
Ott a zajban, a mindennapokban,
küzdelmekben és feladatokban,
ott szenvedésben és kísértésben,
hogy felemeljen, őrizzen, védjen,
hogy tanácsoljon, segítsen, áldjon,
átvigyen tűzön és akadályon,
új erőt adjon új kegyelemben.

Mindenütt mindig vár,
de százszorosan vár ránk
- a csendben!
(Túrmezei Erzsébet - Ahol ránk Jézus vár)