–Nem kerülheted ki Jézust, Amit vet az ember – azt fogja aratni is” (Gal 6,7)Nem kerülheted ki Jézust - előbb vagy utóbb, bármikor is legyen az -, vagy boldog egyesülésben, vagy az elragadtatáskor, vagy majd az ítéletben, - de találkoznod kell vele.Nem kerülheted ki Jézust, ha meghaltál, akkor sem, hiszen feltámadsz majd, - mert így van megírva -, és találkoznod kell Vele. Ezért jöjj hozzá még ma, így leszel szabad. Most még vár rád, jöjj, ne késlekedj! Később nem ismer meg, ezért jöjj még ma, Őt el nem kerülheted. –i g --
Hermann Wendtland lelkipásztor 40 éven át volt igehirdető és lel kigondozó egy nagy falusi gyülekezetben. Nagy fájdalmára csak kevés gyülekezeti tagnál látta, hogy az Ige gyümölcsöt terem az örökkévalóság számára, noha vasárnapról-vasárnapra sokan ültek a szószék alatt. Híven és odaadóan szórta 40 éven át az Ige magvát, de hiába várt az aratásra.
Mielőtt Isten elhívta volna az örök hazába megírta végrendeletét abban a reményben, hogy még halála után is tud valamit mondani gyülekezetének. Acélból készült súlyos pénzes kazettát hagyott a gyülekezetre, és úgy rendelkezett, hogy ezt a kazettát csak félévvel halála után nyissák fel, közjegyző jelenlétében az egész gyülekezet színe előtt.
Március hónapban meghalt Wendtland lelkipásztor, csaknem az egész falu elkísérte utolsó útjára. A következő presbiteri gyűlésen felolvasták végrendeletét, és a súlyos pénzes ládikó kézről-kézre járt. Mindnyájukat mélységesen meghatotta, Isten hűséges szolgájának halálán túli megemlékezése gyülekezetéről
Tüstént emléktáblát helyeztek el a templomban és már azon tanakodtak, hogyan fordítsák a leghasznosabb dolgokra a rájuk hagyott kincset.
Alig várták, hogy kinyithassák a pénzes ládát. Végül letelt a félesztendő, meghívták a közjegyzőt. A gyűlés nyilvános volt, csaknem az egész falu megjelent az ünnepélyes alkalmon. Az énekkar ünnepi kórust énekelt, majd megemlékeztek az elhunyt odaadó szolgálatáról. Végül a közjegyző felbontotta a végrendeletet és a következőket olvasta:
Kedves gyülekezeti tagok! Jogos izgalommal várjátok, mit hagyott rátok a ti öreg lelki gondozótok, aki 40 éven át becsületesen fáradozott értetek! Majdnem mindannyian földművesek vagytok és megszoktátok, hogy a vetésetek aratással fizessen. 40 éven át vetettem a jó magot a szívetekbe. Most azzal a gyümölccsel fizetek, amit arattam. Ebben a két zsákban,( ami a kazettában volt) van mindaz a sok ócska gomb és érvénytelen pénzdarab, amelyet 40 éven át az egyházi perselyekbe és a szegények perselyébe dobtatok – mint „áldozatot”. Most köszönettel visszaadom nektek az egészet! Amilyen a vetés – olyan az aratás! Lelki gondozótok:
Hermann Wendtland
A közjegyző zavartan tette le a levelet. A jelenlévők mélyen meg voltak döbbenve. Minden mást vártak – csak ezt nem! Az értéktelen pénzek és gombok napvilágra kerültek. Milyen kegyes orcával tették be egykor ezeket az „áldozati perselybe” Nem törődtek azzal, hogy Isten látja, csak azt akarták, hogy az emberek lássák. Most minden lelepleződött. Mindenki a súlyos zsákokat nézte. A jegyző sietősen elbúcsúzott, neki is kínos volt az ügy. A falusiak ott maradtak. Az énekkar záróéneke a felindultság miatt elmaradt. Voltak, akik nevetségesnek tüntették fel, de a jegyzőkönyvben a tény, tény maradt. Az embereket vádolta a lelkiismeretük
Az olvasók tanulságára jegyezte fel valaki, a lelkipásztor cselekedete azt ábrázolja ki, ami az utolsó ítéletkor fog történni Nyilvánvalóvá lesz minden hazug, képmutató, szeretetlen, ördögi cselekedet, amit az emberek földi életük során „vetettek”. És akkor „aratni” fognak. Akkor nem lehet majd az esemény után hazatérni. Isten igazságosan ítél felettük – ők pedig elmennek a biztos kárhozatra. (Jel.20,11-15)
„Fest und Treu” 115. számából
Mielőtt Isten elhívta volna az örök hazába megírta végrendeletét abban a reményben, hogy még halála után is tud valamit mondani gyülekezetének. Acélból készült súlyos pénzes kazettát hagyott a gyülekezetre, és úgy rendelkezett, hogy ezt a kazettát csak félévvel halála után nyissák fel, közjegyző jelenlétében az egész gyülekezet színe előtt.
Március hónapban meghalt Wendtland lelkipásztor, csaknem az egész falu elkísérte utolsó útjára. A következő presbiteri gyűlésen felolvasták végrendeletét, és a súlyos pénzes ládikó kézről-kézre járt. Mindnyájukat mélységesen meghatotta, Isten hűséges szolgájának halálán túli megemlékezése gyülekezetéről
Tüstént emléktáblát helyeztek el a templomban és már azon tanakodtak, hogyan fordítsák a leghasznosabb dolgokra a rájuk hagyott kincset.
Alig várták, hogy kinyithassák a pénzes ládát. Végül letelt a félesztendő, meghívták a közjegyzőt. A gyűlés nyilvános volt, csaknem az egész falu megjelent az ünnepélyes alkalmon. Az énekkar ünnepi kórust énekelt, majd megemlékeztek az elhunyt odaadó szolgálatáról. Végül a közjegyző felbontotta a végrendeletet és a következőket olvasta:
Kedves gyülekezeti tagok! Jogos izgalommal várjátok, mit hagyott rátok a ti öreg lelki gondozótok, aki 40 éven át becsületesen fáradozott értetek! Majdnem mindannyian földművesek vagytok és megszoktátok, hogy a vetésetek aratással fizessen. 40 éven át vetettem a jó magot a szívetekbe. Most azzal a gyümölccsel fizetek, amit arattam. Ebben a két zsákban,( ami a kazettában volt) van mindaz a sok ócska gomb és érvénytelen pénzdarab, amelyet 40 éven át az egyházi perselyekbe és a szegények perselyébe dobtatok – mint „áldozatot”. Most köszönettel visszaadom nektek az egészet! Amilyen a vetés – olyan az aratás! Lelki gondozótok:
Hermann Wendtland
A közjegyző zavartan tette le a levelet. A jelenlévők mélyen meg voltak döbbenve. Minden mást vártak – csak ezt nem! Az értéktelen pénzek és gombok napvilágra kerültek. Milyen kegyes orcával tették be egykor ezeket az „áldozati perselybe” Nem törődtek azzal, hogy Isten látja, csak azt akarták, hogy az emberek lássák. Most minden lelepleződött. Mindenki a súlyos zsákokat nézte. A jegyző sietősen elbúcsúzott, neki is kínos volt az ügy. A falusiak ott maradtak. Az énekkar záróéneke a felindultság miatt elmaradt. Voltak, akik nevetségesnek tüntették fel, de a jegyzőkönyvben a tény, tény maradt. Az embereket vádolta a lelkiismeretük
Az olvasók tanulságára jegyezte fel valaki, a lelkipásztor cselekedete azt ábrázolja ki, ami az utolsó ítéletkor fog történni Nyilvánvalóvá lesz minden hazug, képmutató, szeretetlen, ördögi cselekedet, amit az emberek földi életük során „vetettek”. És akkor „aratni” fognak. Akkor nem lehet majd az esemény után hazatérni. Isten igazságosan ítél felettük – ők pedig elmennek a biztos kárhozatra. (Jel.20,11-15)
„Fest und Treu” 115. számából
-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-
4-Csodagyógyszer kerestetik. –
Egy idős kínai nő felkereste a missziói kórházat, és a főorvossal akart beszélni. Amikor megkérdezték, mit óhajt, azt felelte:
Városunk polgármestere nemrég itt feküdt, ebben a kórházban. Korábban igen gonosz ember volt. Rosszul bánt a gyerekeivel, az egész vagyonát szerencsejátékkal vesztette el, és igen mosdatlan szája volt. De mióta innen hazajött, a tigrisből bárány lett A felesége nem győz ámulni, és igen boldog, mert a férje egyetlen barátságtalan szóval sem illeti. Teljes békességben élnek
Hát ez örvendetes hír – mondta az orvos -, és maga mit óhajt most, jó asszony?
Hm... - krákogott az illető – el ne mondja senkinek, de nekem is nagyon csúnya szám van. A menyemnek nagyon nehéz élete van mellettem. Azért jöttem, hogy megkérjem a doktor urat: adjon nekem is abból az orvosságból, ami a polgármesterünket meggyógyította!
Csak ennek a kínai asszonynak van szüksége ilyen gyógyszerre? Nem gondolom, mert az a „bizonyos” betegség minket is megtámadott. A szívünknek kell ahhoz megújulnia, hogy a szánk igazságot beszéljen. És egyedül Jézus Krisztus az -az orvos, aki a gonosz beszéd bűnétől meg tud szabadítani.
Zsoltárok 34,5-6: „Az Úrhoz folyamodtam, és ő meghallgatott...Örömre derülnek, kik rátekintenek, nem pirul az arcuk” Élet és Világosság 1994/7 –
Városunk polgármestere nemrég itt feküdt, ebben a kórházban. Korábban igen gonosz ember volt. Rosszul bánt a gyerekeivel, az egész vagyonát szerencsejátékkal vesztette el, és igen mosdatlan szája volt. De mióta innen hazajött, a tigrisből bárány lett A felesége nem győz ámulni, és igen boldog, mert a férje egyetlen barátságtalan szóval sem illeti. Teljes békességben élnek
Hát ez örvendetes hír – mondta az orvos -, és maga mit óhajt most, jó asszony?
Hm... - krákogott az illető – el ne mondja senkinek, de nekem is nagyon csúnya szám van. A menyemnek nagyon nehéz élete van mellettem. Azért jöttem, hogy megkérjem a doktor urat: adjon nekem is abból az orvosságból, ami a polgármesterünket meggyógyította!
Csak ennek a kínai asszonynak van szüksége ilyen gyógyszerre? Nem gondolom, mert az a „bizonyos” betegség minket is megtámadott. A szívünknek kell ahhoz megújulnia, hogy a szánk igazságot beszéljen. És egyedül Jézus Krisztus az -az orvos, aki a gonosz beszéd bűnétől meg tud szabadítani.
Zsoltárok 34,5-6: „Az Úrhoz folyamodtam, és ő meghallgatott...Örömre derülnek, kik rátekintenek, nem pirul az arcuk” Élet és Világosság 1994/7 –
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése