verses bizonyság

SEGÍTS, MERT ELVESZEK, URAM!

Lábam sötétbe’ jár,
előlem elsuhan
a napsugár.
Szívemben száz tövis sajog,
kitépni nem lehet.
Boldogtalan vagyok
Tenélküled.
Ne hagyj magamra, Istenem!
Magamban elveszek.
Csak egy szót szólj nekem,
s újjáleszek!
Füle Lajos

AZ ÓRA

Acélzengésű, egyhangú zene,
mint sziklazúzó pöröly üteme
a napjaimat egyre darabolja
másodperc, perc, óra. Zakatolva
két vézna karjával rám-rám mutat
s tovább indul, – ismeri az utat -
ismerős számok állnak sorfalat
mozdulatlan, amerre elhalad.
Nincsen megállás, csak menni, menni,
Várnak reám, még nem lehet pihenni.
Ha rám tekintenek tétova szemek,
Golgota keresztjét ki mutatja meg?
Az óra sürget, hát sietnem kell.
Ne késsek, a munkám végezzem el.
Miattam el ne vesszen senki sem,
csak így lesz áldás múló életem.
Gerő Sándor

ELMÚLT

Voltál már az alkalom temetésén?
Verik a koporsófödelet
fagyos téli göröngyök,
s a szívedet göröngy nehéz miértek:
Miért nem tetted?
Miért nem adtad?
Miért nem mondtad?
Felelj: miért nem?…
Ezer alkalmat temetünk
minden temetésen.
Hiába koszorú, virág
síron, ravatalon…
Verik a koporsófödelet
fagyos téli göröngyök…
Elmúlt az alkalom.
Túrmezei Erzsébet