bizonyság

EGYMÁS ERŐSÍTÉSE

Hogyan alkalmazhatjuk saját életünkben a következő versek tanítását? Róm 14:19; Ef 4:29; 1Thessz 5:11 Miért olyan fontos ez nemcsak önmagunkra, hanem másokra nézve is?

Pál azt tanácsolta az első gyülekezeti közösségeknek, hogy igyekezzenek elejét venni a személyes kapcsolatok megromlásának „Krisztus testében". Számos probléma abból fakad, hogy emberek becsmérlően beszélnek egymásról, és ennek az egész közösség kárát látja. Aki pletykálkodik és mások háta mögött beszél, az általában belső problémákkal küzd: kisebbségi érzése van, vagy szeretné, ha jobban odafigyelnének rá, esetleg hatalomra, irányító szerepre tör, vagy egyéb, belső bizonytalanság jellemzi. Az ilyen embernek segítségre van szüksége ahhoz, hogy el tudjon szakadni a lelkében dúló harcból fakadó, ártalmas megnyilvánulásoktól. Másrészt viszont, ha valaki el tudja fogadni önmagát, nem kapcsolódik be a pletykálkodásba és mások rágalmazásába. Fontos, hogy Krisztus testének tagjai érezzék, milyen kiváltság az üdvösség ajándéka, amiben részesülnek (Zsolt 17:8; 1Pt 2:9)! Ha valaki ezzel tisztában van, arra törekszik, hogy másokat is erősítsen, és a közös fejlődésért fáradozik. Bátorító és elismerő szavak, a dolgok pozitív oldalának kiemelése, alázat és örömteli alapállás – ez a megfelelő mód arra, hogy a személyiségproblémával küzdőket erősítsük. A segítségnyújtás másik módja, ha igyekszünk helyreállítani a kapcsolatokat. Jézus úgy fogalmazott, hogy „Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak" (Mt 5:9). Jakab szerint pedig aki békét teremt, az igazság gyümölcsét aratja (Jak 3:18).

Miért igaz minden kapcsolatra a Mt 7:12 versében megfogalmazott gondolat?

Ezt az elvet a társas kapcsolatok felbecsülhetetlen értékű ékköveként tarthatjuk számon. Szereteten alapul, biztos, egyetemes érvényű és túlmutat minden emberi törvényen. Ez az „aranyszabály" minden érintett fél számára előnyös. Egy kínai földműves éppen a rizsföldjén dolgozott a teraszos hegyoldalon – ahonnan jó kilátás nyílt a völgyre és a tengerre –, amikor meglátta, hogy szökőár közeleg. A tenger vize visszahúzódott, csupaszon hagyva az öböl nagy részét. Emberünk tudta, hogy a víz pusztító erővel tér majd vissza, és a völgyben mindent elsöpör. Azonnal eszébe jutottak a mélyebben fekvő területeken dolgozó barátai, ezért habozás nélkül felgyújtotta saját ültetvényét. Barátai sietve indultak felfelé a tüzet oltani, és így megmenekültek, amikor a szökőár lecsapott. Mind életben maradtak, mert segíteni akartak egymásnak. A történet tanulsága egyértelmű.