bizonyság

Nem az a fontos...

Nem az a fontos, hogy boldogok legyünk, hanem, hogy másokat boldoggá tegyünk.
Nem az a fontos, hogy minket szeressenek, hanem, hogy mi szeressünk másokat és áldássá legyünk számukra.
Nem az a fontos, hogy mi érvényesüljünk, hanem, hogy önmagunkat megtagadjuk.
Nem az a fontos, hogy megtaláljuk életünket, hanem, hogy mi teljesítsük az Ő akaratát.
Nem az a fontos, hogy sokáig éljünk, hanem, hogy életünk megtalálja igazi tartalmát.
Nem az a fontos, hogy mit gondolnak és mondanak az emberek rólunk, hanem az hogy mik vagyunk Isten előtt.
Nem az a fontos, hogy mik vagyunk, hanem, hogy milyenek vagyunk.
Nem az a fontos, hogy sok mindent tudjunk, hanem az, hogy amit tudunk, azt cselekedetekre váltsuk át.
Nem az a fontos, hogy a szenvedést elkerüljük, hanem, hogy a szenvedés elérje bennünk a célját.
Nem az a fontos, hogy mikor halunk meg, hanem, hogy készek vagyunk-e Isten elé állni ?

ELÉG

 („Elég néked az én kegyelmem” 2Kor. 12:9/a)
Nem kevés, nem sok… elég.
Az Atya kegyelme mindenre elég.
Ezzel erősíti szíveinket,
Ebből élünk, ez tart meg minket
hit által. És ez is ajándék!
Hiába minden emberi szándék,
alulról feltörni a mennybe,
így sose jutnánk kegyelembe.
Hiába az erőlködés,
hiába a törvényeskedés,
szertartások, önkínzó fegyelem,
ha felülről le nem hajlik :
a Kegyelem.
Ez a kegyelem, mielőtt kérted,
Krisztusban már lehajolt érted.
Bűnös, ragadd meg, fogadd el
bűnbánó, boldog szíveddel.
Fejszés András