Csak egy A N Y A ?
Egy nőtől - miközben jogosítványát újította meg egy önkormányzati
hivatalban - egy adatfelvevő hölgy megkérdezte, hogy mi a jelenlegi
foglalkozása. A megkérdezett egy ideig tétovázott. Bizonytalan volt,
hová is sorolja magát.
"Arra gondolok," magyarázta az adategyeztető, hogy van-e munkája,
vagy csak..?"
"Természetesen van munkám!" csattant fel a nő. "Anya vagyok."
"Nincs „anya” kategóriánk foglalkozásként. A „háztartásbeli” fedi le ezt."
mondta az adatfelvevő segítőkészen.
Már el is felejtettem ezt a történetet, mígnem egyik nap ugyanilyen
helyzetben találtam magam a városházán. A hivatalnok nyilvánvalóan
egy karrierista nő volt. Magabiztosan, hatékonyan dolgozott, olyan jól
csengő címet viselt, mint például "Hivatali kikérdező" vagy "Városi
adatfelvevő".
"Mi a foglalkozása?" kérdezte. Mi késztetett arra, hogy ezt mondjam?
Nem tudom. A szavak egyszerűen kibuggyantak belőlem.
"Gyermekfejlődési és emberi kapcsolatok területén dolgozom
társkutatóként."
A hivatalnok abbahagyta pillanatnyi munkáját, golyóstolla megállt a
levegőben. Felnézett, mint, aki rosszul hallott. Megismételtem a titulust
lassan, kihangsúlyozva a leglényegesebb szavakat. Aztán csodálkozva
láttam, hogy ezt mind leírta nagy fekete betűkkel a hivatalos kérdőívre.
"Megkérdezhetem," mondta a nő érdeklődve, "egész pontosan mit
csinál ezen a területen?" Hűvösen, az izgalom legkisebb jele nélkül a
hangomban, szinte kívülről hallottam, amint így válaszolok:
"Folyamatos kutatási programban veszek részt
(melyik anya nem)
laboratóriumban és terepen is.
(normálisan azt mondtam volna kint és bent).
Dolgozom a Felettesemnek
(elsőként az Úrnak, aztán egész családomnak),
és van már négy kreditem is.
(mindegyik lány).
Természetesen a munkámhoz tartozó tevékenység igényli a legtöbb
figyelmet az ember-szakmákban
(melyik anya tagadja?)
és gyakran dolgozom 14 órát 1 nap inkább 24-et).
Ebben a munkában jóval több a kihívás, mint más, „átlagos"
foglalkozásoknál. A jutalom inkább a megelégedettség, mint pusztán a
pénz".
Érzékelhetően folyamatosan nőtt az elismerés a hivatalnok hangjában,
amint kitöltötte a nyomtatványt. Felállt és személyesen kísért az ajtóig.
Miközben hazafelé vezettem, fényes új karrierem lebegett a szemem
előtt. Otthon 13, 7 és 3 éves labor-asszisztenseim üdvözöltek. Az
emeletről hallottam új (6 hónapos) kísérleti modellünket
gyermekfejlesztési programunkból, amint új hangmintáit próbálgatja.
Úgy éreztem, ütést mértem a bürokráciára. Hivatalos feljegyzés készült
rólam egy, az emberek számára elfogadhatóbb foglalkozásról. „Egy
újabb anya", vagy „Anyaság” már nem hangzik elég jól.
Egy nőtől - miközben jogosítványát újította meg egy önkormányzati
hivatalban - egy adatfelvevő hölgy megkérdezte, hogy mi a jelenlegi
foglalkozása. A megkérdezett egy ideig tétovázott. Bizonytalan volt,
hová is sorolja magát.
"Arra gondolok," magyarázta az adategyeztető, hogy van-e munkája,
vagy csak..?"
"Természetesen van munkám!" csattant fel a nő. "Anya vagyok."
"Nincs „anya” kategóriánk foglalkozásként. A „háztartásbeli” fedi le ezt."
mondta az adatfelvevő segítőkészen.
Már el is felejtettem ezt a történetet, mígnem egyik nap ugyanilyen
helyzetben találtam magam a városházán. A hivatalnok nyilvánvalóan
egy karrierista nő volt. Magabiztosan, hatékonyan dolgozott, olyan jól
csengő címet viselt, mint például "Hivatali kikérdező" vagy "Városi
adatfelvevő".
"Mi a foglalkozása?" kérdezte. Mi késztetett arra, hogy ezt mondjam?
Nem tudom. A szavak egyszerűen kibuggyantak belőlem.
"Gyermekfejlődési és emberi kapcsolatok területén dolgozom
társkutatóként."
A hivatalnok abbahagyta pillanatnyi munkáját, golyóstolla megállt a
levegőben. Felnézett, mint, aki rosszul hallott. Megismételtem a titulust
lassan, kihangsúlyozva a leglényegesebb szavakat. Aztán csodálkozva
láttam, hogy ezt mind leírta nagy fekete betűkkel a hivatalos kérdőívre.
"Megkérdezhetem," mondta a nő érdeklődve, "egész pontosan mit
csinál ezen a területen?" Hűvösen, az izgalom legkisebb jele nélkül a
hangomban, szinte kívülről hallottam, amint így válaszolok:
"Folyamatos kutatási programban veszek részt
(melyik anya nem)
laboratóriumban és terepen is.
(normálisan azt mondtam volna kint és bent).
Dolgozom a Felettesemnek
(elsőként az Úrnak, aztán egész családomnak),
és van már négy kreditem is.
(mindegyik lány).
Természetesen a munkámhoz tartozó tevékenység igényli a legtöbb
figyelmet az ember-szakmákban
(melyik anya tagadja?)
és gyakran dolgozom 14 órát 1 nap inkább 24-et).
Ebben a munkában jóval több a kihívás, mint más, „átlagos"
foglalkozásoknál. A jutalom inkább a megelégedettség, mint pusztán a
pénz".
Érzékelhetően folyamatosan nőtt az elismerés a hivatalnok hangjában,
amint kitöltötte a nyomtatványt. Felállt és személyesen kísért az ajtóig.
Miközben hazafelé vezettem, fényes új karrierem lebegett a szemem
előtt. Otthon 13, 7 és 3 éves labor-asszisztenseim üdvözöltek. Az
emeletről hallottam új (6 hónapos) kísérleti modellünket
gyermekfejlesztési programunkból, amint új hangmintáit próbálgatja.
Úgy éreztem, ütést mértem a bürokráciára. Hivatalos feljegyzés készült
rólam egy, az emberek számára elfogadhatóbb foglalkozásról. „Egy
újabb anya", vagy „Anyaság” már nem hangzik elég jól.
Micsoda pompás pálya! Különösen, ha van egy titulus is az ajtón.
Netán ez teszi a nagymamákat „haladó" kutatási munkatárssá a
gyermekfejlesztési és emberi kapcsolatok területén, a
dédnagymamákat pedig a haladó kutatási munkatársak ellenőreivé?
Szerintem igen! Még azt is gondolom, hogy a nagynénik kutatási
munkatársak.
Netán ez teszi a nagymamákat „haladó" kutatási munkatárssá a
gyermekfejlesztési és emberi kapcsolatok területén, a
dédnagymamákat pedig a haladó kutatási munkatársak ellenőreivé?
Szerintem igen! Még azt is gondolom, hogy a nagynénik kutatási
munkatársak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése