levél

Megtérés

 A detroiti Ford vállalatnál dolgozó egyik szerelő keresztyénné lett és bemerítkezett. Hűséges követőjévé vált Krisztusnak, és igyekezett minden hibáját helyrehozni. Azelőtt éveken át alkatrészeket lopott a Ford gyárból, ezért a megtérése utáni napon jó cselekedetekkel akarta bizonyítani Krisztus melletti nyilvános bűnvallását, és visszavitte az összes ellopott alkatrészt a munkahelyére. Elmagyarázta helyzetét és mostani megtérését a művezetőnek, és kérte bocsánatát. Ennek a helyzetnek még nem volt precedense, ezért a művezető táviratot küldött Fordnak, aki egyik európai gyártelepét látogatta meg abban az időben. A művezető megkérdezte, hogy mit tegyen egy ilyen helyzetben. Ford azonnal táviratban közölte döntését: „Építsetek gátat a Detroit-folyón, és merítsétek be az egész várost

Az éber lelkiismeret

   Egy misszionáriust megkérdezett egy ember:

- Mit tegyek, mert egyáltalán nem érzek lelkiismeret furdalást?

  Kérdéssel felelt a megkérdezett:

- Mit érezne ön, ha egy 400kg súlyú szikla zuhanna a magasból önre?

- Nem éreznék semmit, mert azonnal szörnyethalnék. – válaszolta ő.

- No, látja, kérem, ilyen az ön lelkiismerete is. Már halott, azért nem érez semmit, ezért nem ismeri a bűnmardosást!

                              -.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.- 

  Kanadában, az egyik szállodában az ágyak fölött felírást talál az ember:

Kedves Vendégünk!

A világ legjobb ágyait szereztük be,

Hogy Önnek kényelmet biztosítsunk.

Ha ennek ellenére mégsem sikerülne jól aludnia,

A hibát ne ágyainkban,

Hanem a lelkiismeretében keresse!

 A boldog ember

 Monda pedig az ő tanítványainak: Annakokáért mondom néktek, ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek; se a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Luk. 12.22

   A mesebeli ország öreg királya megbetegedett. Tudós orvosai nem tudtak segíteni rajta.

- Egyetlen gyógyszer létezik csak ez ellen a kór ellen – közölte a királlyal a legöregebb bölcs. – Ha találnál az országodban egy boldog embert, és annak az ingét magadra öltenéd, meggyógyulnál…

  a király fiai nyomban útra is keltek, bejárták a birodalmat, de igazán boldog emberrel nem találkoztak. Fáradtan, csüggedten, reményt vesztve indultak hazafelé.

  Útjuk sötét erdőn át vezetett. A fák között pislákoló fényt pillantottak meg. Közelebb érve egy kis kunyhó előtt találták magukat.

- Nem gyönyörű ez az este?! – mondta köszönés helyett a földön ülő férfi. – Olyan boldog vagyok, hogy megélhettem ezt a napot is. Hála legyen Istennek érte…

  A királyfiak szíven nagyot dobbant, úgy látszik, mégis találtak egy boldog embert. Elmondták, mi járatban vannak és megkérték, hogy adja nekik az ingét, mert különben meghal az öreg király.

- Szívesen megtenném – mondta a boldog ember -, de ingem nekem még sohasem volt…