negyedi - " Úr közel "

 

 A negyedik „Úr-közel”

Amikor a reformáció, azaz az egyházat megszentelő isteni munka eléri célját, amikor az egyház tagjainak egymáshoz való szeretetében, azaz egységében Krisztus láthatatlan arca láthatóvá válik, akkor visszajő felékesített menyasszonyához a Vőlegény s megkezdődik az a lakodalom, amelyet az égi király Fiának készített. Krisztus eljövetelével valósul meg az ötödik „Úr-közel”. Addig azonban, amíg az egyház erre az ötödik „Úr-közelre” készül, a kifejlődés idejére Isten egy negyedik „Úr-közelről” gondoskodott azok számára, akiket a testi halál a földi harcból elragad. Az Úrban elaluvók, amíg az Úr visszajövetelének ideje elérkezik, máris egyesülnek az Úrral test nélkül szellemi életben.
De ez az egyesülés nem hoz teljes üdvösséget. Mint Jel. 6,10 mutatja, az Úrnál nyugvó szentek éppen olyan epedve várják Krisztus megjelenését, mint a földön szenvedők. A halál nem megváltás. A halál semmit sem változtat a meghaló belsejében: mikor innen átmegy, úgy érkezik meg a túlsó parton, ahogy innen távozott. A halál tömlöc, mely az embereket elvágja környezetüktől, és arra kényszeríti őket, hogy magukba fordulva, emlékeikből éljenek. A példázatbeli gazdagot például mulasztásainak emléke gyötörte.
De másként van azokkal, akik Krisztusban halnak meg. Ezek Krisztusnál ébrednek, s az elveszített külvilágot a szellemvilágban Krisztus pótolja nekik. A halálban nem élnek olyan életet, mint a szellemek; bizonyosképpen aluvóknak számítanak (vö. I. Tessz. 4, 13-16; Ján. 11, 11; Csel. 7, 60); ám vannak az ébrenlétnél éberebb álmok is, kivált mikor az életadó Isten közelségében él a megholt. Mikor Pál már látja, hogy az Úr eljövetele eltolódik, és számolni kezd a testi meghalás lehetőségével, a következő kijelentést közli:

„Tudjuk, hogy ha a mi földi sátorhajlékunk lerombolódik, Istentől van épületünk, nem kézzel csinált, Örök hajlék a mennyben. Hiszen azért sóhajtozunk, miközben a mi mennyből való házunkat (a mostanira) ráölteni kívánjuk, hogy mikor felöltözünk, mezteleneknek ne találtassunk.” Azaz Pál szeretné testi halál nélkül megérni az Úr visszajövetelét és az első feltámadást. „Hiszen sátorban lévén is, megterhelve sóhajtozunk, amennyiben nem akarunk levetkőzni, hanem ráöltözni, hogy azt, ami halandó, elnyelje az élet. Aki pedig éppen erre elkészít bennünket, az az Isten, aki a Szellem foglalóját adta nekünk. Míg tehát szüntelen bizalom tölt el és tudjuk, hogy amikor a testben otthon vagyunk, akkor az Úrtól távol otthon nélkül vagyunk - hiszen hit által járunk, nem látás által abban bízunk, abban gyönyörködünk inkább, hogy a testre nézve legyünk otthontalanok és az Úrnál legyünk otthon.”
(II. Kor. 5, 1-8).

Test nélkül, testi halálban lenni ugyan, de az Úrnál otthon lenni, ez a negyedik „Úr-közel”.
Bár a túlvilágról a Biblia alig mond valamit és emberi képzeletre e tekintetben éppen úgy nem bízhatjuk magunkat, mint bizonytalan szellemközlésekre, annyit a bibliai közlések is, a szellemi híradások is bizonyossá tesznek, hogy azok, akik az Úrban halnak meg, azaz hit által Jézusnak engedelmeskedő életben halnak meg, nem lesznek halottak abban a másik világban, hanem élők (Ján. 11, 25-26): Krisztust látni fogják, szavait hallják, megértik, és Hozzá imádkozhatnak.
A gazdag és Lázár példázatából látszik, hogy egymással is érintkezhetnek, beszélhetnek, eszerint nem lehetetlen, sőt igen valószínű, hogy tanítást kapnak és tanítanak és aszerint, ahogy Istent jobban és jobban megértik, feljebb emelkedhetnek. Krisztus lábánál ülni és tanulni: pihenés lesz, felüdülés és gyönyör lesz, ez lesz az Élet! Az Úr lábánál ülést azonban nem minden ember érzi gyönyörűségnek, hanem csak az olyan, aki már ebben az életben abban gyönyörködött!
A negyedik „Úr-közel” tehát azoknak a része lesz, akik ebben a világban szívükbe zárták Jézus szeretetét, és akiket ez a szeretet boldoggá tett. Kimaradnak belőle azok, akik a keresztyén összejöveteleken nem az Urat keresték, hanem földi érdekeket, hatalmat, emberekben való gyönyörködést, hiúságuk kielégítését, halálfélelemtől való önző menekülést, mely náluk nem volt samaritánus-szolgálattal összekötve. De akik itt életük vezérlő okává tették a szeretetet; akik kimentek az emberek közé szeretni őket, szolgálni nékik és ebben a szolgálatban örömüket lelték: azoknak ott túl az Úr közelében megsokszorozva lesz részükké a szeretet keltette boldogság.