Második " Úr közel "

 ------------------------------

A második „Úr-közel”

Az istenségnek egy másik közelségét azok a napok hozták el, amelyekben a Megváltó közöttünk időzött. Ekkor Isten testben volt hozzánk közel. Keresztelő János és Jézus ezt a közelséget így fejezték ki: „Elérkezett (itt van) az Isten királysága!” (Máté 3, 2; 4, 17).
De ha testileg közel volt is az Úr, szellemileg sok emberre nézve még messzebb jutott éppen e testi közelség következtében, mint azelőtt volt. „Az igazi világosság, mely minden embert megvilágosít, volt a világba bevonulóban; a világban volt és a világot Ő teremtette, de a világ nem ösmerte fel. A sajátjába jött, de az övéi nem fogadták be.” (Ján. 1, 9-11).
A testben köztünk időző Urat a bűnnek éjszakája választotta el tőlünk. Úgy ment át közöttünk, mint egy ismeretlen. Csak kevesen jutottak szellemileg is közel Hozzá. János így tett Róla vallomást: „Azt, ami kezdettől fogva volt; azt, amit hallottunk, szemünkkel láttunk; amit szemléltünk, kezünkkel tapintottunk az élet igéjéből, azt hirdetjük nektek is.” (I. Ján. 1, 1-3). Ez a kifejezés: „az élet igéjéből” mutatja, hogy János Jézusban az élet igéjét hallotta, látta, tapintotta. Mekkora utat kellett Péternek attól a mondástól: „Uram, eredj tőlem, mert bűnös ember vagyok!” eddig a mondatig tennie: „Kihez mennénk? Örök életnek beszéde van Tenálad!” (Ján. 6,68.)
Az örök élet, mely Jézus beszédéből folyt a hallgatók szívébe, az isteni szeretet, irgalom volt, mely Jézus egész életében is megnyilvánult, úgyhogy az Úr tetteiben is ez az égi szeretet folyt szét a világban. Ezért nemcsak Jézus igehirdetését nevezzük evangéliumnak, örömüzenetnek, hanem Jézus életének elbeszélését is.
A tanítványok akkor jutottak Mesterükhöz közel, mikor felösmerték benne az élet Igéjét, az isteni szeretetet, mely a földre szállt. Kajafás, aki Jézust vallatta, Pilátus, aki elítélte, a szolga, aki arcul ütötte, a katonák akik korbácsolták és keresztre szögezték, mind távolmaradtak az Úrtól, noha testi közelségbe jutottak Hozzá; de az asszonyok, kik Tőle messze állottak, a megtérő lator, ki érinteni nem tudta Őt és a százados, aki csak vezényelt a kivégzésnél, közel jutottak Hozzá. A testi közelség tehát ez a második „Úr-közel”, amelybe emberek Istennel jutottak, csak alkalom volt egy szellemi „Úr-közel” kifejlődésére, mely Jézus földi halála és mennybemenetele után is megmaradt.