" Az Úr közel "

Az első „Úr-közel”        / első rész /

„Az Úr közel”-nek legáltalánosabb és éppen nem felesleges vagy szükségtelen felfogása az, hogy a Teremtő mindenütt jelenvaló, s így minden emberhez közel van. Ez az igazság már a pogány lélekbe belecsendült, amint ezt Pál Athénben elmondott beszédében egy görög költőtől idézett közmondásféle tanúsítja: „Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk!” Minden ember oly közel van Istenhez, hogy minden leheletet Őbelőle vesz; minden mozdulatához Isten adja az erőt, s ha Isten nem tartaná kezében, a semmibe hanyatlana. Isten kezében tartja az embert, aki Őt átkozza; Isten nem ad erőt a gyilkos kezébe, aki a fegyvert fölemeli. Borzalmas rémület fogná el az embereket, ha ez lehetséges lenne, világossá  kell válni előttük, mint amilyen rémület Péteren vett erőt, amikor a csodálatos halfogásban Krisztus isteni erejét megösmerte. Isten közel van hozzánk; büntető keze akkor ér utol, amikor nem gondoljuk; Előle menekülnünk nem lehet!

„Uram, átláttál engemet, ősmersz engem! Ösmered fekvésemet, fölkelésemet; messziről látod foglalkozásomat! Megfigyeled vándorlásomat és megtelepedésemet; foglalkozol minden utammal. Mikor még nyelvemen sincs a szó. Te, Uram, már tudod mindet! Hátulról is, elölről is körülzártál engemet s rám vetetted kezedet. Lenyűgöz engem ez a tudás; túl magas nekem, nem érek fel hozzá! Hová menjek a szellemed elől? Hová fussak orcád elől?! Ha az égbe hágok fel, ott vagy! Ha a sírt teszem ágyammá, ímé Rád lelek! Ha a hajnal szárnyaira kelek és túl a tengeren telepedem meg, oda is a Te kezed vezet el s jobbod megragad engem! Ha azt mondom: Majd a sötétség eltakar s érettem a világosság éjszakává változik: a sötétség sem lesz sötétség Veled szemben; kivilágosodik az éjszaka, mint a nappal, és a sötétség olyanná lesz, mint a világosság!” (Zsolt. 139,1-12).

Így szól a régi zsoltáros, és e nélkül az ösmeret nélkül minden természettudomány bolondság. Isten közel van; de ez nem vígasztal, mert Benne a haragvó, ítélő Istent látja a lelkiismeretünk. Ezért szeretnénk elhinni, hogy távol van tőlünk, sőt, hogy nincs is. „Uram, eredj el tőlem, mert én bűnös ember vagyok!” mondotta Péter, mikor ráeszmélt, hogy Benne Isten jár velük. Ő sem gondolta akkor, hogy ha Jézus elhagyná őket, Isten egy arasszal sem volna távolabb tőlük. Hiszen Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk. A Teremtő oly közel van hozzánk, hogy bennünk van és mi Őbenne, s ha nem így volna, életünk rögtön megakadna! De más a Teremtőben lenni, és más az üdvözítő Istenben, Krisztusban lenni!
Az első „Úr-közel” tehát a Teremtő közelsége, melyben minden embernek része van.