1958 .VIII . 3- de. 190 –é. –
„1-Bár utam ködbe vész,
Te látod már. Így lelkem békességgel, csendben vár. Oly hasztalan sok aggódó
futás, és minden megrebbent szívdobbanás!
2-Számomra kész az út , és kész a perc,elvégzed,megvalósul majd a terv.
Ha áldjalak, hogy engem így szeretsz: az üdv enyém, a s hatalmasan
vezetsz.
3-Jól látod, honnan zúg szélvész felém, Szólsz, és majd csendesül:. nem
félek én. Igéd megáll,,és meg nem csal
sosem: az Utam látod, s ez elég nekem!
Danyek afi. Ján.
16 : 20 – 33.v.olv. „ Bizony, bizony mondom néktek, hogy sírtok
és jajgattok ti, a világ pedig örül: ti szomorkodtok, hanem a ti szomorúságtok
örömre fordul. Az asszony mikor szül, szomorúságban van, mert eljött az ő órája:
de mikor megszüli az ő gyermekét, nem emlékezik többé a kínra az öröm miatt,
hogy ember született e világra. Ti is
azért most ugyan szomorúságban vagytok, de ismét meglátlak majd titeket, és
örülni fog a ti szívetek, és senki el nem veszi tőletek a ti örömeteket. És
azon a napon nem kérdeztek majd engem semmiről. Bizony, bizony mondom néktek,
hogy a mit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja néktek
Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és
megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen. Ezeket példázatokban mondottam
néktek; de eljő az idő, mikor nem példázatokban beszélek majd néktek, hanem
nyíltan beszélek néktek az Atyáról. Azon a napon az én nevemben kértek majd: és
nem mondom néktek, hogy én kérni fogom az Atyát ti érettetek Mert maga az Atya
szeret titeket, mivelhogy ti szerettetek engem, és elhittétek, hogy én az
Istentől jöttem ki Kijöttem az Atyától,
és jöttem e világba: ismét elhagyom e világot, és elmegyek az Atyához.
Mondának, néki az ő tanítványai: Íme, most nyíltan beszélsz és semmi példázatot
nem mondasz, Most tudjuk, hogy te
mindent tudsz, és nincs szükséged arra, hogy valaki téged megkérdezzen: erről
hisszük, hogy az Istentől jöttél ki
Felel nékik Jézus: Most hiszitek?
Íme eljő az óra, és immár eljött, hogy szétoszoljatok ki-ki az övéihez,
és engem egyedül hagyjatok; de nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek
legyen én bennem. E világon nyomorúságtok lesz; de bízzatok: én meggyőztem a
világot.”
Jé,- mindent tud és
mindent lát . „ ki-ki a maga útján „ .
Ha az Úr eljönne, nagyon sokat volna egyedül, most mindenki a maga útján halad.
A megváltott embernél az I- lépcsőfok a szeretet.
A Sátán pici életeket
szór széjjel. Pl,- A vasúti sínen a váltónál egy pici ék, egész más felé
tereli sínpárt. Jé,- maga mondta: „Én
vagyok az út. az igazság, és az élet !” Talán valaki azt mondhatja, én itt
nőttem föl. Itt dolgozom, az alaplerakásnál már itt voltam,és én a ,magam útján
járok ? Melyiken járunk, azt mi csak
magunkról tudjuk.
Az I- ok : Szíved
mélyéből nem tudsz odafigyelni bensőségesen az Igére.
Szavalhatsz,
énekelhetsz, szolgálhatsz, csak az Igére nem tudsz úgy oda figyelni.
II- ok - Ha érzed,
szolgálsz Ist,- nek, mert elhívott téged eddig jó, csak jön a kísértés és jön
az önérzet.
III- ok- A kételkedés,
ha van szívedben , és nem tudsz hinni senkinek.
IV- ok- A közömbösség ez
az lágy melegség. Mindenhogy jó ,nem bánod akár hogy van.
V. ok- A bírálgatás.
Szeretünk bírálgatni, másoknak meg mondani. először megbírálsz valakit, jónak
találtál. Aztán megbánt, már mondva –tiszta a bírálgatás.
VI. ok- Munkakedv
elveszítése. Lehet külső és belső. Hogy kiálltok,az mindegy.
Az a súlyos, hogy elveszítetted. Ez is egy kis
ok. Vigyázz, hogy valakiért,vagy valamiért, el ne veszítsd a te koronádat. Jé.- mondta : „Az én Atyám ez ideig
munkálkodott,én is munkálkodom. „ Sok
az aratni való.
VII –ok- Az imavágy
elvesztése. Hetekig ücsörögsz,itt és nem imádkozol. Egy más hite által kell
építkezni .Ez is a Sátán oka.
„ Engem pedig magamra hagytak „Beszélünk róla.
De mégis a saját utunkon járunk, és Jé.-t magára hagytuk.
Ő vele van az egek Ura
ha a magad útján jársz, nem Jé.- lesz egyedül,hanem te.
„ Bízzatok mert és
legyőztem ezt a világot.” Ő teljesen legyőzte a világot. Uram szeretnék és a te
utadon járni,és csak reád nézni .
54-é . –„ 1--Mily édes
az midőn a szív magányban egyedül,hű Istenével
társalog,de imába merül! Ott nyer a lélek vigaszt, ott , elmondhat
minden panaszt, Jézus segít, tanácsot ad, mindenkor
elfogad.
2—Lelkem örül,.ha Jézusom Tenálad
vagyok én: úgy könnyen
túlnan juthatok az élet tengerén. Úgy tűnik akkor énnekem,,
mintha menny volna idelent, Elmúlik minden fájdalom,
szavadra Jézusom!
3 –
Nem ismerek szebb, jobb időt, e földi utamon, mint azt,,
midőn imában és imádlak , Megváltóm. Ez boldog pillanat nekem,
itt új erőt nyer a szívem, s minél többször,
csodálom Őt, szebb lesz szemem előtt . 4—Szavakkal
el sem mondhatom,mind örvend majd szívem.
ha egykor én is mennyben fent,Őt fényben nézhetem.
Midőn együtt a szentekkel imádom Őt majd örömmel!
Ó üdvös
mennyei tudat imádni az Urat! Ámen-
-------------------------------------------------------------
Száraz ágon, hallgató ajakkal
Meddig ültök, csüggedt madarak?
Nincs talán még elfeledve a dal,
Melyre egykor tanítottalak?!
Vagy ha elmúlt s többé vissza nem jő
A víg ének s régi kedvetek:
Legyen a dal fájdalmas, merengő,
Fiaim, csak énekeljetek!
Nagy vihar volt. Feldúlt berkeinken
Enyhe, árnyas rejtek nem fogad:
S ti hallgattok? elkészültök innen?
Itt hagynátok bús anyátokat?!
Más berekben máskép szól az ének,
Ott nem értik a ti nyelvetek ...
Puszta bár, az otthonos vidéknek,
Fiaim, csak énekeljetek!
Hozzatok dalt emlékül, a hajdan
Lomb- s virággal gazdag tájirúl;
Zengjétek meg a jövőt, ha majdan
E kopár föld újra felvirul.
Dalotokra könnyebben derül fény,
Hamarabb kihajt a holt berek;
A jelennek búját édesítvén:
Fiaim, csak énekeljetek!
A bokorban itt az ősi fészek,
Mely növelte könnyű szárnyatok;
Megpihenni most is abba tértek,
Bár a fellegek közt járjatok!
S most, hogy a szél összevissza tépte:
Úgy tennétek, mint az emberek?
Itt hagynátok, idegent cserélve ...? -
Fiaim, csak énekeljetek!
Tompa Mihály 1852.
Meddig ültök, csüggedt madarak?
Nincs talán még elfeledve a dal,
Melyre egykor tanítottalak?!
Vagy ha elmúlt s többé vissza nem jő
A víg ének s régi kedvetek:
Legyen a dal fájdalmas, merengő,
Fiaim, csak énekeljetek!
Nagy vihar volt. Feldúlt berkeinken
Enyhe, árnyas rejtek nem fogad:
S ti hallgattok? elkészültök innen?
Itt hagynátok bús anyátokat?!
Más berekben máskép szól az ének,
Ott nem értik a ti nyelvetek ...
Puszta bár, az otthonos vidéknek,
Fiaim, csak énekeljetek!
Hozzatok dalt emlékül, a hajdan
Lomb- s virággal gazdag tájirúl;
Zengjétek meg a jövőt, ha majdan
E kopár föld újra felvirul.
Dalotokra könnyebben derül fény,
Hamarabb kihajt a holt berek;
A jelennek búját édesítvén:
Fiaim, csak énekeljetek!
A bokorban itt az ősi fészek,
Mely növelte könnyű szárnyatok;
Megpihenni most is abba tértek,
Bár a fellegek közt járjatok!
S most, hogy a szél összevissza tépte:
Úgy tennétek, mint az emberek?
Itt hagynátok, idegent cserélve ...? -
Fiaim, csak énekeljetek!
Tompa Mihály 1852.
--------------------------------
C. H. SPURGEON.---2
Az igazságnak elég
tétetett
"Ha meglátom a vért, akkor kihagylak benneteket" (2Móz 12,13).
Számomra Krisztus drága vére vigasztalás, Isten elõtt pedig szabadulásom záloga. Még amikor magam képtelen vagyok is azt észlelni, Isten Krisztus vérére néz, és elmegy mellettem, "kihagy" az ítéletbõl. Ha éppen elhomályosodnak hitem szemei, akkor is biztonságban lehetek, mert Isten szemei nem homályosodnak el, Õ állandóan látja a nagy Áldozat vérét. Micsoda öröm ez!
Isten megtekinti szeretett Fia áldozatának mély(séges) jelentõségét és azt a végtelen gazdagságot, amit az magában foglal. Az áldozatra néz, és nem feledkezik meg arról, hogy igazságának már elégtételt szerzett és Krisztusban megdicsõíttetett. Amikor a teremtést befejezte, ezt mondta Isten róla: "Íme, minden igen jó" (1Móz 1,31). De vajon mit mondott szeretett Fia engedelmességérõl, mindhalálig való engedelmességérõl? Istennek kimondhatatlan gyönyörûsége van Krisztusban és abban a kedves illatban, amelyet áldozata jelentett, midõn bûntelen önmagát feláldozta Istennek a bûnösökért (elveszettekért).
Ezért lehetünk biztonságban. Isten áldozata és Igéje nyújtja ezt a tökéletes biztonságot. "Ki akar hagyni" minket az ítéletbõl, és ki is fog hagyni, mert dicsõséges Közbenjárónk vállalta a halált helyettünk, és Isten elfogadta áldozatát. Igazsága összefonódott szeretetével, hogy örökre szabadulást nyújtson mindazoknak, akiket Krisztus vérével meghintett.
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből
"Ha meglátom a vért, akkor kihagylak benneteket" (2Móz 12,13).
Számomra Krisztus drága vére vigasztalás, Isten elõtt pedig szabadulásom záloga. Még amikor magam képtelen vagyok is azt észlelni, Isten Krisztus vérére néz, és elmegy mellettem, "kihagy" az ítéletbõl. Ha éppen elhomályosodnak hitem szemei, akkor is biztonságban lehetek, mert Isten szemei nem homályosodnak el, Õ állandóan látja a nagy Áldozat vérét. Micsoda öröm ez!
Isten megtekinti szeretett Fia áldozatának mély(séges) jelentõségét és azt a végtelen gazdagságot, amit az magában foglal. Az áldozatra néz, és nem feledkezik meg arról, hogy igazságának már elégtételt szerzett és Krisztusban megdicsõíttetett. Amikor a teremtést befejezte, ezt mondta Isten róla: "Íme, minden igen jó" (1Móz 1,31). De vajon mit mondott szeretett Fia engedelmességérõl, mindhalálig való engedelmességérõl? Istennek kimondhatatlan gyönyörûsége van Krisztusban és abban a kedves illatban, amelyet áldozata jelentett, midõn bûntelen önmagát feláldozta Istennek a bûnösökért (elveszettekért).
Ezért lehetünk biztonságban. Isten áldozata és Igéje nyújtja ezt a tökéletes biztonságot. "Ki akar hagyni" minket az ítéletbõl, és ki is fog hagyni, mert dicsõséges Közbenjárónk vállalta a halált helyettünk, és Isten elfogadta áldozatát. Igazsága összefonódott szeretetével, hogy örökre szabadulást nyújtson mindazoknak, akiket Krisztus vérével meghintett.
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből
-----------------------------------------------
Ő visszajön
"Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok" (Jn 14,18).
Itt hagyott minket, mégsem maradtunk árván. Vigasztalónk elment, mégsem vagyunk vigasztalanok. Az a vigaszunk, hogy Õ visszajön, és ez a vigasz elegendõ ahhoz, hogy megerõsítsen bennünket hosszúnak tûnõ távolléte alatt. Krisztus már úton van hozzánk; azt mondta: "Bizony, hamar eljövök" (Jel 22,20); (sietve) már közeledik felénk. Azt mondja: "Eljövök! - és jövetelét semmi nem akadályozhatja meg, semmi nem késleltetheti még egy negyed órával sem. Külön hangsúlyozza: "Eljövök hozzátok", és ez így is lesz. Õ közvetlenül népéhez és népéértfog eljönni. Ez adjon vigasztalást, amíg szenvedünk, mert még nem jöttel a várva várt Võlegény. Mikor nem érezzük jelenlétének vidámító erejét, bánkódunk ugyan, de nem eshetünk úgy kétségbe, mintha nem lenne reménységünk. Urunk szempillantásnyi búsulásában, rövid idõre elrejtõzött elõlünk, de majd visszatér szeretete teljességével.
Bizonyos értelemben elhagyott bennünket, de csak látszólag. Amikor elment, zálogot hagyott hátra, hogy vissza fog térni. Ó, Uram, jöjj hamar! Nincs értelme és tartalma földi életünknek, ha te nem vagy itt. Vágyakozunk fényes orcád után. Mikor jössz el újra? Bizonyosak vagyunk abban, hogy egyszer csak visszatérsz. Siess hozzánk sasszárnyakon! Ó Urunk, Istenünk! Ámen.
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből
"Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok" (Jn 14,18).
Itt hagyott minket, mégsem maradtunk árván. Vigasztalónk elment, mégsem vagyunk vigasztalanok. Az a vigaszunk, hogy Õ visszajön, és ez a vigasz elegendõ ahhoz, hogy megerõsítsen bennünket hosszúnak tûnõ távolléte alatt. Krisztus már úton van hozzánk; azt mondta: "Bizony, hamar eljövök" (Jel 22,20); (sietve) már közeledik felénk. Azt mondja: "Eljövök! - és jövetelét semmi nem akadályozhatja meg, semmi nem késleltetheti még egy negyed órával sem. Külön hangsúlyozza: "Eljövök hozzátok", és ez így is lesz. Õ közvetlenül népéhez és népéértfog eljönni. Ez adjon vigasztalást, amíg szenvedünk, mert még nem jöttel a várva várt Võlegény. Mikor nem érezzük jelenlétének vidámító erejét, bánkódunk ugyan, de nem eshetünk úgy kétségbe, mintha nem lenne reménységünk. Urunk szempillantásnyi búsulásában, rövid idõre elrejtõzött elõlünk, de majd visszatér szeretete teljességével.
Bizonyos értelemben elhagyott bennünket, de csak látszólag. Amikor elment, zálogot hagyott hátra, hogy vissza fog térni. Ó, Uram, jöjj hamar! Nincs értelme és tartalma földi életünknek, ha te nem vagy itt. Vágyakozunk fényes orcád után. Mikor jössz el újra? Bizonyosak vagyunk abban, hogy egyszer csak visszatérsz. Siess hozzánk sasszárnyakon! Ó Urunk, Istenünk! Ámen.
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből
